Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja
IZRAEL URA ÉS JÉZUS KRISZTUS ATYJA 63 Zárszóként A Jézus Atyjáról folytatott elmélkedés csak nyer, ha az ószövetségi előzmények is bevonásra kerülnek; vagyis mit kell gondolni, ha Istenről, Izrael Atyjáról, a világ Teremtőjéről van szó. Az O- és Újszövetség csatlakozásánál a kulcs-fontosságú szöveg, a hét vértanú fivér anyjának beszéde világosan megmutatja, hogy Isten az Atya ott áll a teremtett eredeténél és a történelem végénél, lett légyen ez egyéni vagy közösségi. A föltámadásba vetett remény a hit végső tanúskodása során összeköti Isten atyaságát az ő teremtő és újra-teremtő művével, hiszen ő a holtakat is képes föltámasztani. Ez a tanítás az üldözések közepette, apokaliptikus nyelven bontakozik ki. Joggal elmondható, hogy az Újszövetség hasonló apokaliptikus háttérrel rendelkezik. Ez szembeszökő az Újszövetségi Szentírás utolsó részét, a Jelenések könyvét illetően. Némi árnyalattal pontosítva, de ugyanez áll Szent Pál leveleiről is. Ennek még több teret kellett volna szentelni, itt azonban inkább az evangéliumok hasonló tartalmi vonatkozásai kerültek bemutatásra. Kevésbé az Atyjához forduló Jézus mondatai kerültek előtérbe, hanem inkább annak bemutatására törekedett ez a tanulmány, hogy Jézus eredete és vége miként van elrejtve Istenben, az Atyában. A Fiú az Atyától jön és csak az Atyához térhet vissza. Erre a teljesen fiúi életre hív bennünket. Ha mi Őbenne fiákká válunk, akkor bennünk is föllelhető valami az Atya teremtő és feltámasztó jóságából. Ez pedig ugyancsak fölkeltheti bennünk az örömet a jézusi fiúsághoz hasonulástól egészen az ő Atyjának és a mi Atyánknak az atyaságához hasonulásig bezárólag. Fordította: Török József
