Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja
58 Yves Simoens b.) Márk: a király titka A második evangélium megszakítást jelent Máté és Lukács között, mert nem tartalmazza Jézus gyermekségének történetét. Ám az inch pit félreérthetetlen: „Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (Mk 1,1). Olyan tartalom megjelölése ez, amely „nem-tudás”-ra utal vissza, amit folyamatosan kiemel. Az evangélium prológusától (Mk 1,1-15) kezdve megtalálható a „szózat a mennyből” a megkeresztelkedéskor Jánosnál a Jordánban (Mk 1,11). Főként a Szentiélekre hárul, hogy elvezessen Jézus származásához és istenfiúságához (Mk 1,8.10.12). Gyorsan „hirdetni kezdte Isten országának evangéliumát” (Mk 1,14), mert „közel van Isten országa” (Mk 1,15). Ugyanakkor Márk a visszafogottság és csönd jeleivel hangsúlyozza Jézus szavain és útvonalán keresztül a messiási titok örömhírét. Az ő titka az Atya titka. Szünet nélkül visszautal erre, főként a Jézus életében galileai válságnak nevezett esemény után. Ekkor ugyanis Jézus az első, kedvező fogadtatás után hitetlenségbe ütközött, még tanítványai között is. Péter hitvallása után, a hitetlenkedő tanítványaira tekintettel, lassú pedagógiai munkával, Jézus azon fáradozik, hogy végtelen türelemmel kinyilvánítsa azt a lelki, fiúi meg egyben atyai dinamizmust, ami őt lelkesíti. Fölmenetelét Jeruzsálembe szenvedésének, halálának és föltámadásának háromszori meghirdetése10 szakaszolja. Kevésbé Isten Fiáról van szó, mint inkább az Emberfiáról. Az „Emberfia” önmegnevezésben ott van bizonyos személytelenség, egyfajta távolságtartás, Jézus nem akarja magára irányítani minden áron a figyelmet, hacsak nem magatartása hitelességével. Az írások beteljesednek, ám olyan természetességgel és ellentmondást nem tűrően, ami kiváltságosán az övé. A Jakab és János apostoloknál föllelhető hatalmi álmokkal kapcsolatban Márknál, Mátéval ellentétben Jézus az Atyára hivatkozás nélkül felel: „...de hogy jobbomra vagy balomra kik üljenek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült” (Mk 10,40). 10 Mk 8,31; 9,31-32; 10,32-34.
