Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja

54

Yves Simoens

sal fennálló kapcsolatával kerül bemutatásra. Az apokaliptikus műfaj a bibliai kinyilatkoztatás ilyesfajta döntő momentumának megnyilvánulási tere. Isten pontosan abban mutatkozik Atyának, hogy ő a vég és a kezdet érthetőségének végső princípiuma, a kezdet és a vég közötti belső kapcsolat alapelve.

Az elbeszélés és beszéd váltakozása - ami e fejezet alapszövegének jellemzője - keretében fontos helyet kap a vigasztalás-paraklészisz.4 A bölcsesség dicsérete jelen van a Példabeszédek könyvében (8,22-31), Sirák fiánál (24,1-34) valamint a Bölcsesség könyvének egészében. A vértanúk haláluk pillanatában egymást vigasztalják és maga Isten vigasztalja őket „az írások szerint”. Mózes énekét ebben az értelemben olvasták és magyarázták,5 és ez így lesz, mutatis mutandis János evangéliumában Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédével is. A tanú-éneket, a vértanú-éneket fölváltja majd a Lélek tanúsága, azokban a tanúkban, akik a zsidóüldözések során életüket áldozzák. Ebben az értelemben nem túlzás annak ismételt megerősítése, hogy az Ószövetségi Szentírás redakciójának végső fázisa és az Újszövetség keletkezése egyaránt apokaliptikus atmoszférában történt.

A Törvényhez fűződő kapcsolatot ebből a szemszögből új módon lehet olvasni. A parancsolatokat mindig a teremtéssel és a történelemmel együttesen kell olvasni, mert ily módon tárul fel a parancsok értelme, pontos és korrekt módon, sem nem elmismásolva, sem nem eltúlozva. A Második törvénykönyv 32. fejezetének fényében Mózes és Izrael súlyos büntetést szenvedhetnének el bűneikért. Emiatt csak csodálni lehet a hét fivér bűnvallomásának alázatosságát, főként a hatodikét (7,18), majd az utolsóét (7,32-33). Ám az ellenség, aki Isten pedagógiájának eszköze, ne váljék gőgössé a próbatételnek alávetett kárára! Az Úr őt a maga során megfenyíti.6 Isten, föltámasztván az igazakat, megvigasztalja őket, akik bűnösnek vallották magukat. A gonosz pedig elnyeri büntetését.

„A negyedik, amikor már-már halálán volt, így szólt: ...»a te számodra nincs föltámadás«” (7,14).

4 2Mak 7,5-6.21.24.

5 2Mak 7,6 vö. Mtörv 31,21; 32,36; LXXZak 9,1; LXX Jer 34,23.

6 Róm 9-11-ben Pál apostol használja ezt az érvelést.