Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja
IZRAEL URA ÉS JÉZUS KRISZTUS ATYJA 55 A fivérek közül az utolsó talán kevésbé pontos, azonban közelebb áll az igazsághoz, tehát jobban kifejezi az apokaliptikus kinyilatkoztatás pillanatát, amikor így szól: „Nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét! (...) Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését” (7,35-36). Az isteni irgalom találékonysága megmenti az igazakat; ugyanakkor a bölcsesség-irodalom szövegeiben az immanens igazságosság forrpontjához érkezik. A megtért és kegyelmet nyert bűnös hóhéra megtérésének szószólója. Ám Isten a maga módján irgalmas, amikor a szószólót meghallgatja. Ez egy újabb mód annak sugallására, hogy ő Atya: igazakra éppúgy hullatja esőjét, mint gonoszokra (vö. Mt 5,45). A Makkabeusok második könyvének ez a fejezete éles megvilágításba állítja Isten bölcs végzéseinek belső összefüggésrendszerét. Kiváló példa, hogy az apokaliptika pontosan ebben jellemezhető: artikulálja a véget és a kezdetet. Ez a belső összefüggés az isteni atyaság jele. Ha Isten teremt, akkor ez az életért van, az örök életért. A föltámadás mondja ki a teremtés utolsó szavát. Ez a hetedik fiú hitvallásának a tárgya (7,37). Ha csak egyetlen Isten van Izrael monoteista hitvallásának értelmében, akkor ugyanaz, aki teremt és ugyanaz, aki föltámaszt az életre. Az anya és a hét fiú ezt juttatják kifejezésre. „A fiúk után utolsóként az anya halt meg” (7,41), mert ő „első” volt előttük és azok őbelőle „lettek”. Ez az asszony már az új Évát jelzi, aki a protoevangélium, vagyis a Teremtés könyve 3,15 szerint eltiporja a kígyót és annak ivadékát. Ennek a névtelen asszonynak egyes fordítások Sámuel anyjának nevét adják: Hannah, a Kegyelem.7 Ez Mária anyjának is a neve, noha az Újszövetségi Szentírás erről hallgat. János evangélista Apokalipszisának meghosszabbításaként a patrisztikus kortól kezdve Antiochus pedig az Antikrisztussal lett azonosítva és a 2Mak 7. a keresztény martirológiumok ősmintájaként szolgált. 7 A. Chouraqui: L’univers de la Bible, Paris, 1984, 211.
