Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja
52 Yves Simoens sze elemeiteket csodálatos módon, hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek az életet, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet.»” (2Mak 7,20-23)1. Ezeknek a soroknak bőséges a tartalma több szempontból is. Mindenek előtt a zsidó hit alapjaira épít a bontakozó remény (20). Aztán a 22. sorban az anyai vigasz áradása az „atyák nyelvezetén”, ami ará- nyosítja-tagolja ebben az asszonyban a férfiast és a nőiest, ami őt az „emberi” képviselőjévé teszi a teremtő és megváltó Isten akaratának beteljesedése szerint. Majd az anya megvallja, hogy saját fiai eredetét nem ismeri, s ez a vallomás egyúttal a teremtő Isten megvallása. Isten a halálon túl az élet és az örökélet ajándékozója. Végül - és ez félő, hogy észrevétlen marad - a halál utáni életbe vetett remény a teremtő Isten művének köszönhetően, és ez a remény a Törvényhez hűséges lelkiismeretből is forrásozik, amit az étkezési előírások tiszteletben tartása érzékeltet. Nem a Törvényhez való hűség az, ami a reményt megalapozza, de a remény nem semmisíti meg a Törvény iránti hűséget. A remény csodálatos tanúskodási lehetőséget ad Isten, az atyák Istene mellett, a mártíromságban. Az üldöző e hűség ellen támad. „Antiochus azt hitte, hogy megveti és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel. De az ifjú semmiképpen nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát. Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott arra, hogy meggyőzi a fiát” (2Mak 7,24-26). Nehezen lehetne jobban leírni a hitványság perverzióját az alig föntebb fölidézett teremtéssel és üdvösséggel mint háttérrel. A hitványság először is maga a „vigasztalás” síkján helyezkedik el. Az anya vigasztalásához hasonlítva ez a beszéd a szavak szigorú értelmében elszomorítónak, kiábrándítónak tűnik. Az ígéretek megtarthatatlanok. 1 1 A Bible de Jérusalem 1998-as szövege szolgált a szerző számára; noha általánosságban kérdéses: a sokféle fordítási próbálkozás a szöveg tartalmához visz közelebb, vagy inkább filológiai játszadozás?
