Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Ratzinger, Joseph - Rokay Zoltán (ford.): Hit és filozófia
43 Joseph RATZINGER Hit és filozófia Az 1920-as évek teológiai újrakezdésének mérlege megdöbbentően negatív, minden érték ellenére, ami az időközben letűnt ötven év alatt felhalmozódott és a további értelmezés számára nyitva áll. Maga a kiindulópont, a kísérlet, amely arra irányul, hogy a kínos helyzetet a paradoxon segítségével múljuk fölül és a légüres teret nyilvánítsuk a teológia egyetlen megfelelő helyének, kudarcot vallott. A teológiának azonban szüksége van, hogy az ember kereséséhez és kérdezéséhez kapcsolódjon. Nem épülhet az intellektuális semmibe. Ezáltal természetesen ismét kikötöttünk eszmélődésünk kiindulópontjánál: többé nem létezik közös filozófiai bizonyosság, ha csak nem akarjuk azt mondani, hogy az egyetlen bizonyosság, amelyben ma minden filozófus megegyezik, épp az, hogy az egzakt tudományokon túl nem létezik semmi bizonyos. Vajon ez azt jelenti, hogy a felelősen átgondolt Isten-kérdés végére értünk? Vagy mi a teendő? Nos, nem gondolom, hogy lenne olyan megoldás, amely egy csapásra helyre hozná a dolgokat. Ha lenne ilyesmi, már régen megtalálták volna mások. Világos, hogy nem tudjuk elkerülni a modern tudat egyes tényezőinek gondos elemzését, ahhoz, hogy megállapítsuk, van-e itt hely a hit számára, és ha igen, akkor az hogyan néz ki. Világos továbbá, hogy ez a tudat új helyzet elé állít, amely helyzetben az embernek újra fel kell mérni helyét a valóság teljességében, és újból fel kell tenni magának a kérdést: miként kell viszonyulnia önmagához és a valóság egészéhez? Végül világosnak tűnik, hogy nem lehet kitérni a kérdés elől, miszerint a hitnek van-e egyáltalán valami feladata az embernek ebben az alapjaiban megváltozott helyzetében, vagy pedig azon jelenségek közé kell sorolni, amelyek számára manapság már nincs hely? Nem indulhatunk ki tehát egyszerűen abból, hogy a ke
