Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Gál Ferenc: Isten az Újszövetségben
36 r GAL Ferenc r Isten az Újszövetségben Az Ószövetséghez viszonyítva Krisztus megjelenése a teljes és végérvényes kinyilatkoztatás: Isten Fia által szól, nem próféták által. A Fiú nem szolga, nem kívülről szemléli Isten misztériumát, tehát beszélhet belső életéről és terveiről. Azonkívül ő „a láthatatlan Isten képmása” (Zsid 1,3), egész megjelenése az Atyát tükrözi. Kinyilatkoztatása nem csupán beszéd, tanítás, őbenne „az Isten dicsősége ragyog fel számunkra” (2Kor 4,6). Isten mindent kinyilvánít, amit a világnak szánt. Jézus Krisztus közvetítője s egyben tartalma és teljessége a kinyilatkoztatásnak. Isten benne és általa egész kegyelmi valóságával az embernek adja magát. Az Újszövetségben az Isten szó legtöbbször az Atyát jelenti, őt úgy kell szólítanunk, hogy Atyánk. A felénk való fordulása közvetlenebb, bensőségesebb és egyben hatékonyabb, mint ahogy azt az Ószövetségben megtapasztalták. Neki minden tette hatékony, ezért ha mint Atya nyilatkoztatta ki magát, annak az lesz a hatása, hogy az emberben megvalósul a fiúság. Ez pedig már a legtökéletesebb személyes kapcsolat, ami létrejöhet az ember és Isten között. Semmi kétség nem lehet az iránt, hogy az Újszövetség a réginek a folytatása. Krisztus semmit nem töröl a régi istenképből, ellenben tökéletesíti azt. A lényeg itt is a monoteizmus, itt is találkozunk embe- ries kifejezésekkel, megjelölésekkel. Mégis van valami új a tartalomban és módban. Az egy Istenben világosan kinyilvánul az Atya, Fiú és Szentlélek, illetőleg, hogy az egy Isten, mint Atya valóságosan az ember felé fordul a Fiúban és a Szentiélekben. Amint Karl Rahner (Schriften zur Theologie, I. 134.) megjegyzi, az Újszövetségnek jellegzetes melegséget ad, hogy Isten a végső szót az emberiséghez, mint Atya mondta ki. Elküldte Fiát és nyilatkozott, hogy az emberiséget ir-
