Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Espezel, Alberto - Fábry Kornél (ford.): Az Atya és a megváltás
32 Alberto Espezel Fel kellene fedezni e keresztény művészet és népi vallásosság teljes teológiai tartalmának alapját. Hallgatása ellenére, a kereszten az elhagyatottság pillanatában tetőpontjához érő elválás valóságával szemben az örök Atya, egységben a Lélekkel, akiben Jézus odaadja magát (Zsid 9,14), titokzatos módon elkíséri Fiát, együtt érezve vele, választottjával, akiben kedve telik. Ha megkérdeznénk magunktól, melyik lenne az a kifejezés, amelyik emberileg a legjobban kifejezné az Atyáról azt, amit a Getszemáni kertben Jézus gyermeki lelkülettel, egyedülálló módon Abbának mond (Mk 14,36), az nem lenne más - gondoljuk mi mint a „Fiam” megszólítás, amely fényesen visszhangzik a keresztelés jelenetében: „A fiam vagy te, ma szültelek téged” (Lk 3,22), és amelyik meg- ragadóan visszhangzik a színeváltozáskor (Lk 9,35) Az Atyával való örök kapcsolat mélyén, a „Fiam” felkiáltás, mely a minden létezést és időt megalapozó Lélekben hangzik el, elnémul a kereszten. De olyan titokzatos együttérzésben hallgat el, amely számunkra teológiai szempontból felfoghatatlan, de amit a keresztény művész ki tudott fejezni csodálatosan szép piétáiban az Atya arcával. Az Atya csendje nem töri meg a Fiú - Lélekben való - örök származásának folyamatát, nem töri meg az örök gyermeki készséget abban a Lélekben, amelytől fogva Ő az állandó Hála; nem rombolja le az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetkapcsolatot. Az Atya és a Fiú elválasztásának csúcspontja, melyet az elhagyatottság kiáltásában fejeződik ki (Mk 15,34), nem rombolja le az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetkapcsolatot, amely mindent fenntart. A Fiú küldetése - amely feltételezi az eredeztetést - tetőpontját a szabad és mindhalálig szerető engedelmesség tettében éri el (Fii 2,8), ahol végül is „minden beteljesedett” (Jn 19,30). 3. Az Atya válasza: a feltámadás Az Atya elhallgat várva, hogy az „újjáteremtő” ige újra hangozzék: „Fiam vagy, ma nemzettelek” (Apcsel 13,33). „Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa...” (Apcsel 2,24)
