Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Espezel, Alberto - Fábry Kornél (ford.): Az Atya és a megváltás

AZ ATYA ÉS A MEGVÁLTÁS

31

rögve kérjük, megsajnál és megesik a szíve, elvisel valamit szerétéiből és (általa) odáig megy, ameddig már nem mehetne pusztán természetének fensége miatt.”1

A népi vallásosságtól ihletett keresztény művészet lassacskán kifejezésre juttatta az Atya keresztre feszített Fia iránti együttérzését. Már a XII. században feltűnik a Kegyelem Trónusa, amely úgy mutatja az Atyát, amint kezei között tartja a kereszt vízszintes gerendáját, amelyre Jézust felfeszítették, ugyanakkor a Szentlélek galambja kettejük között helyezkedik el. Az Atya szemben van, arányaiban sokkal nagyobb méretben, mint a megfeszített Jézus alakja. Apránként a XIII. században az Atya a lelki szenvedés jeleivel jelenik meg.

Ez a fejlődés a XV. századra éri el tetőpontját, amikor valóságos piétát látunk megjelenni az Atyával és a keresztről már levett, halott Jézussal. Az Atya arca, az előrebillentett fej, a homlok ráncai, az ösz- szehúzott szemöldökök, a kezek szorítása, végül az Atya és Jézus fejének párhuzamos beállítása az Atya keresztre feszített Fiának sorsában való osztozását idézi fel.1 2 Ez a fejlődés nem egyetemes; leginkább Bourgogne-ban, Flandriában és Közép-Európában jelenik meg.

Az Atya Arimateai Józsefként, vagy Máriaként jelenik meg egy új piétában; olykor ülő helyzetben, máskor állva vagy Jézussal a térdein. Mária, Szent János és más szentek is szerepelhetnek, oldalt, imádkozva: „A vallásos művészet, követve megkezdett ívét, egyre inkább önálló röppályát követve, az Atyának már nem érzéketlen képet kovácsolva, anélkül, hogy összekeverné a Szenvedő Szolgával, ezen a ponton hűebb volt a teológiához, mint e kor teológusai. Mivel a művészek, a mecénások, a hívek, akik mindannyian készítették és szemlélték ezeket a műveket, nem hitték, hogy Isten teljesen érzéketlen tudott volna maradni Egyszülöttje halálával szemben; anélkül, hogy nyíltan tiltakoztak volna a szenvedésmentesség fogalma ellen, fenntartották, vagy befogadták az együtt érző Atya képének csendes prédikációját, hozzátett beleegyezésükkel megvalósítva több egymást követő nemzedék közös egyházi „elfogadását”, és nagyon messzi tájakra is eljutó újraindítását.”3

1 Órigenész, Ezekiel.h.6,6, Baehr. 8,384-385.

2 F. Boespflug, 1990, Le supplement, p. 136.

3 F. Boespflug id. mű p.159.