Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
MINDENHATÓ ATYAISTEN 19 Érdemes megjegyezni, hogy az itt föltett kérdés nem az, hogy „Isten miként lehet mindenható anélkül, hogy az ember szabadságát megsértené?”, hanem a következő: „mi kell ahhoz, hogy Isten az embert szabaddá tudja tenni?”; és pontosan ez a kérdés az, ami elvezet annak kimondásához, hogy: egy mindenható hatalom szükséges és ez a hatalom nem lehet más, mint Istené. „Egyedül a mindenhatóság tudja magát kárpótolni, miközben önmagát ajándékozza.” Akkor, amikor időnket afölötti aggodalmaskodás tölti ki, hogy amit bírunk, azt el ne veszítsük, és más el ne vegye tőlünk; Isten semmiképpen sem aggodalmaskodik azon, hogy bármit is elveszítene, bármit is elvehetnének tőle az emberek. Ha mi a hatalmunkba ezen a ponton kapaszkodunk bele, ez azért van, mert nem része természetünknek és állandóan fenyegetettnek érezzük magunkat. Azért, mert nem vagyunk mindenhatóak, szomjazunk a hatalomra. Szünet nélkül keressük mások és önmagunk előtt annak bizonyítékát, hogy az erőnk-hatalmunk nem illúzió, hanem valóság. Ez a hatalom dominánssá, elnyomóvá, vagy ha a körülmények megengedik, totalitáriussá válhat. Állandóan megtapasztaljuk a szeretettel ellentétben és megvan bennünk a hajlam, hogy egyiket a másikkal szembeállítsuk. Egészen más a helyzet Isten és az ő mindenhatósága esetében. A Bölcsesség könyvének föntebb idézett szövege (11,23) nem csak azt mondja: „te mindent megtehetsz”. Hanem kijelenti: „Te megkönyörülsz mindenen, mert te mindent megtehetsz”. Ez a „mert” megdöbbentő: az isteni mindenhatóságot úgy mutatja be, mint az irgalom alapelvét, annak lényegét. Ez a szöveg megalapozza az irgalmas Atya és szeretete misztériumának újszövetségi kinyilatkoztatását. Ez a szeretet ad életet annak, aki a Keresztrefeszített erőtlenségében halt meg. Isten mindenhatósága végső soron szabadságának másik elnevezése. Mert ő teljesen független attól, akit ő szabaddá akar tenni, a Mindenhatónak hatalmában áll igazi szabadságot fölszítani. Amint maga Hegel Arisztotelész egyik aforizmáját - Isten nem irigy - kommentálja: „Isten nem vesztegeti el magát, amikor megnyilatkozik.”24 O az egyedüli, aki semmiképpen sem veszejtheti el magát, akinek az 24 Philosophie der Religion, éd. Lásson, Bd I, 201.
