Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
A KÖZÉPKORI BIZÁNC ÉS A PÁPASÁG 27 „Én nem tagadom - állítja - a római egyház primátusát. Ténylegesen, az összes patriarkális székek közül a legkivá- lóbbé, Rómáé a primátus, és fellebbezéssel fordulnak feléje a legkétesebb és minden egyéb dologgal kapcsolatban. Alávetettük magunkat döntésének minden, a törvények által előre nem látott esetekben.”24 Mindazonáltal ne áltassuk magunkat és ne értelmezzük e szavakat a latin mentalitás szerint. Amit Nicetasz kész elfogadni, az nem más, mint a primátus „görög módon”. Valóban, amint ő állítja is: „Nem tagadjuk a római egyház primátusát a nővér-egyházak rendszerén belül, és elismerjük tiszteletbeli elsőségét az ökumenikus zsinatok során, amelyeken elnököl.”25 E szöveg alapján megérthetjük annak a primátusnak a természetét, amelyet a görögök készek voltak Rómának megengedni. A „nővér-egyházak” fogalmával kifejezett ekkléziológia vonatkozásrendszerén belüli, tiszteletbeli primátusról van szó. Ez a kifejezés a görögök számára olyan egyházakat jelent, amelyek egymást mindenben egyenlő nővéreknek tekintik, s amelyek mély közösségi s nem függőségi kötelékek által kapcsolódnak egymáshoz. Egy olyan egyház, amely a másikkal szemben „anyának” tekintené magát, nem lenne többé nővér. Nicetasz részéről innen ered annak elutasítása, hogy a pápát Princeps sacerdotum és Summus sacerdos minőségben ismerje el.26 Nicetasz tehát nemcsak hogy nem hajlandó a Rómát megillető, egyetemes és abszolút jurisdikcióval bíró primátust elismerni, hanem szerinte, az ő általa elfogadott - ahogyan ma mondjuk - „tiszteletbeli primátus” csupán birodalmi s nem vallási eredetű, amint ez utóbbit Róma állította Nicetasznak a legkisebb kétsége sincs afelől, hogy ez a 24 Diai., PL 188, 1217 D. 25 Ugyanott. 26 Vö. Diai., PL 188, 1218 A.
