Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Új utak a teológiában
10 Gál Ferenc utak a teológiában A teológia a hit tárgyát, az isteni kinyilatkoztatást igyekszik tudományos módszerrel kifejteni és rendszerbe foglalni. Azt a kinyilatkoztatást, ami az apostolok idejével lezárult, s aminek hivatalos értelmezését és megőrzését Krisztus az egyházi tanítóhivatalra bizta. A kinyilatkoztatásnak ez a történeti befejezettsége és a tanítóhivatal tekintélye a teológiát eleve korlátok közé szorítja. Milyen értelemben beszélhetünk mégis új utakról Mivel a teológia az emberi tudomány módszerével nyúl a hithez, szükségképpen magán hordozza az egyoldalúság és befejezetlenség jegyét. Maga a kinyilatkoztatás nem változik, de változik a módszer, amivel kifejtjük, s szűkülhet vagy bővülhet a problémák köre, amelyeket egy-egy kor teológiai szintézisébe belefoglalunk. A hitrendszert módszertani kifejtéssel először a középkori skolasztika foglalt össze. A problémakört megtaláljuk Petrus Lombardus művében, a Libri Sen- tentiarumban. A későbbiek ezt magyarázzák, a Summa Theologicá-k ennek alapján készülnek. Az anyag elosztása mindig ugyanaz. Beszélnek az egy Istenről, a Szentháromságról, a teremtésről, megváltásról, a kegyelemről, a szentségekről és a végső dolgokról. De valahogy úgy érezzük, hogy nemcsak a teológia egyes ágai, hanem a tételek és a fogalmak is egy kicsit elszakadtak egymástól. Minden tétel önálló mozaikszemként szerepel, s csak azt keressük, hogy a fogalom mit jelent önmagában. A dogmatikától egészen függetlenül tárgyaltuk az erkölcstant, s minden kötelességet egyszerűen az embernek az Istentől való függéséből vezettünk le. A függést pedig a törvény szabályozza, tehát legfőbb feladat az isteni és egyházi törvény értelmezése és alkalmazása. Az erkölcstani könyvekben a hit csak egyike az erényeknek, amit a
