Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Meyer, Hans Joachim - Gál Ferenc (ford.): Politikai okosság
POLITIKAI OKOSSÁG 57 Érdekes vállalkozás lenne elemezni Arisztotelész és Sirák fia egymástól elütő felfogását, és alkalmazni a különböző politikai irányokra, ahol több vagy kevesebb az emberek szabadsága, mint például a demokráciában és a diktatúrában. Természetesen a válasz nem adható meg felületes vizsgálódás alapján. Máté evangéliumának tizedik fejezetében szó van az apostolok küldetéséről, s ott Jézus sötét színekkel felvázolja a jövendő üldözéseket meg nehézségeket, s utána ezt a tanácsot adja: „Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.” Keresztény szempontból tehát nem gondolhatunk arra, hogy az okosság formáját a körülmények lehetőségeitől tegyük függővé. Jogos ellenben az a kérdés, hogy mik az okosság jellemző vonásai? A kígyó képéből és viselkedéséből kiindulva kiolvasható az utalás az ügyességre és a céltudatosságra. A Bölcsesség könyvében találunk helyeket, amelyek az okossággal szembeállítják a bölcsességet. A bölcsesség erényre tanít, hiszen alapja a mértékletesség, az okosság, az igazságosság és a lelki erő (Bölcs 19,20-24). Véletlen az, hogy az okosságot együtt említik a mértékletességgel, az igazságosságot meg a lelki erővel? A politikai okosság a döntések területén mutatkozik meg. A döntések irányát pedig az alapelvek és a belőlük adódó célok határozzák meg. Ugyanakkor az eszközök megválasztásának is igazodni kell az alapelvekhez. De hogy az alapelvek alapján milyen eszközök megengedettek és milyen mértékben alkalmazhatók, az függ a valóság megítélésétől, illetve állandóságának vagy változékonyságának a lehetőségétől. Erős akarat, józan realizmus és szemmérték a politikai okosság lényeges követelményei. Ám a körülményekhez mérten szükség van önmérsékletre, körültekintésre és határozottságra is. A valóság felmérése határozza meg a döntés szükségszerűségét és terjedelmét. Minden döntésnél tisztában kell lenni a helyzettel, a lehetőséggel és a kockázat mértékével. Aki ítélkezik és dönt, azt semmiféle alapelv és meggyőződés nem védi a tévedéstől és a helyzet hibás felmérésétől. Aki ügy gondolja, hogy elvei szerint cselekszik, az is konkrét ügyekben dönt, és vállalnia kell a következményeket. A valóság mellőzése és az elvekhez való makacs ragaszkodás, a vitától való
