Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika
52 Karl-Josef Schipperges tényezőket egyre jobban kihasználja.45 A felvilágosodásnak az a tétele, hogy az embert a tudomány és a technika fejlesztésével jobbá lehet tenni, nem igazolódott.46 A világ egészének értelmezését tehát először a felvilágosodás és a racionalizmus vetette el, utána pedig folytatódott a politikai ideológiákban, amelyek szinte szekularizált vallássá váltak. Már a francia forradalom szervezőit misztikus lelkesedés fűtötte, hogy megadják az embernek a szabadságot, az egyenlőséget és az emberi jogokat. Új vallást akartak adni az emberiségnek, Isten nélkül és az örök élet hite nélkül. Megvoltak hozzá az apostolaik, a prófétáik és a vértanúik.47 A forradalmárok aggály nélkül, vallásos lelkesedéssel cselekedtek és semmitől sem riadtak vissza.48 Kialakitották a forradalmár mintaképét, amelyet a későbbiek is átvettek. Az orosz forradalom idején, 1919-ben a Cseka folyóirata így írt: „Nekünk minden meg van engedve. A világon először mi fogunk fegyvert az általános szabadság és a rabszolgák felszabadítása nevében.”49 Ennek a forradalmi modellnek új erkölcsi kódexe van. Feljogosítva érzi magát arra, hogy az emberiség nevében beszéljen és cselekedjék. Annak idején Robespierre félretolt minden erényt, s rémuralmát azzal igazolta, hogy a hatalom nevében cselekszik. A modern ideológia sajátsága ilyen: állítja, hogy jó célt követ, mert az emberiségnek szolgál, amikor ellenfeleit megsemmisíti. Azokat, akik a gonoszság megtestesítői. Az ellenfél minden lépése gonosz és erkölcstelen, a forradalmár intézkedése ellenben jogos, bármennyire kegyetlen is.50 A modern forradalom elméletében a hatalom tudománnyá válik és a politikai szenvedélyt erkölcsi mezbe öltözteti. Sőt az áteredő bűnt is újraértelmezik. Az ugyanis nem minden embert 45 J. Freund, L'Essence du Politique, Paris, 1981, 756. 46 J. Baechker, u.o. 137. 47 A. Toqueville, u.o. 88. 48 U.o. 208. 49 E. Nolte, Der europeische Bürgerkrieg, Frankfurt, 1989, 67. 50 J. Freund, u.o. 493.
