Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika
VALLÁS ÉS POLITIKA 53 terhel, hanem csak azokat, akiket az <5 politikai szemléletük oda sorol, vagyis akik bizonyos fajhoz vagy nemzethez tartoznak.51 A biológiai lét dönti el, hogy ki az ellenség, nem a viselkedés. Érthető, hogy ez az új megváltástan szembenáll a kinyilatkoztatott vallással.52 Az ilyen ideológiák tudományos igénnyel és a vallás kizárólagosságával lépnek fel.53 A vallás és a szekularizált világ A liberális eszmék és a katolikus tanítás közötti szakadás a XIX. században tragikus konfliktushoz vezetett, s ezt egészen természetesnek kell mondani. A liberális beállítottság a szabadságot az Egyház elleni harcban látta, ezért az Egyház inkább a hagyománnyal tartott. Innen eredt a „trón és az oltár szövetsége” elnevezés.54 Első látszatra ez csak a hagyományhoz való ragaszkodást jelentette, de azután úgy magyarázták, hogy az Egyház a tudomány és a haladás ellensége. Tocqueville ezt a helyzetet „értelmi nyomornak” nevezte,55 hiszen igazában semmi sem mutatta, hogy az alapvető liberális eszmék szembenállanának a keresztény vallással. A látszat jelenleg az, hogy a profán szemlélet nagyrészt kiszorítja a vallásos világnézetet, és ilyen hullámzás máskor is volt. De a keresztény ember tudja, hogy az Isten szava mögött magasabb hatalom áll, meg hogy ez a tanítás az ember legmélyebb igényeire ad választ, ezért nem kell félni eltűnésétől.56 Azt nem tudjuk, hogy a jövő mit hoz, de a politikai filozófiában és a szociológiában ma is vitáznak a vallás és a politika összefüggéséről.57 Az ember nemcsak társas és politikus lény, hanem egyúttal gazdasági, fizikai, művészi és vallási 51 U.o. 598. 52 J. Ellul, Les nouveaux possédés, Paris, 1973, 25. 53 K. D. Bracher, Zeit der Ideologien, Stuttgart, 1982, 52. 54 Th. Nipperdey, Deutsche Geschichte, 1800-1866. München, 1989, 315. 55 A. Toqueville, De la Democratie en Amerique, 11. 56 K. Rahner, Grundkurs des Glaubens, Freiburg, 1976, 56 kk. 57 H. Lübbe, Religion nach der Aufklärung, 1986, 106.
