Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika
46 Karl-Josef Schipperges sokrétűsége miatt nem kormányozható specializált hivatalnokok és főhivatású politikusok nélkül.4 Viszont a politika mégsem olyan technika vagy tudás, amelyet meg lehet szerezni, vagy olyan mesterség, amelyet gyakorolni lehet, vagy olyan ügyesség, mint amilyenre a művésznek szüksége van, hogy megalkossa művét. A politika mindez és még több. Azonkívül még félelmetes és fenyegető hatalom is lehet. A politikai hatalom képviselője képes dönteni a társadalom sorsa felett. Az atomkorszakban ez jobban érvényes, mint azelőtt. Ezért a politikai gondolkodás régtől fogva abba az irányba terelődött, hogy a hatalmat korlátozza és ellenőrizze, és hogy vallási kötelezettséggel hozzákösse egy magasabb intézményhez. Az uralkodó tekintélyét igyekezett az istenségtől, a legmagasabb tekintélytől levezetni (A latin auctoritas = tekintély szóban is benne van az auctor, a teremtő). Az eszmetörténeti hagyomány igazolja ezt az összefüggést. Már a mitológiák úgy beszélnek a hatalomról, mint valami szokatlan, különleges és veszélyes dologról. Ott a királyok titokzatos erővel rendelkeznek, azért félnek tőlük és tisztelik őket. A király a paphoz hasonlóan tabu.5 A szuverenitás először az istenek kiváltsága volt, utána lett a királyoké.6 A korai kultúrákban és a régi keleti magaskultúrákban a társadalmi rendet a kozmikus rendből vezetik le.7 Ezért jelenik meg ott a szakrális királyság. A mongoloknál egy Isten van az égben, és egy úr a földön, Dzsingiz khán, az istenség fia. A kínaiaknál a császár „az ég fia” volt, a kozmikus rend képviselője és a törvények védője.8 Mezopotámiában a királyt az ég királyához hasonlítják. A király- úgy védi az országot, mint az istenség a földet. Babilon városa az istenek kapuja, ahol ők lépnek a földre.9 Aun isten templomát „égi háznak” nevezik, s ő ott ül a trónon királyi jelvé4 M. Weber, Gesammelte politische Schriften. München, 1921, 422. 5 M. Eliade, Die Religionen und das Heilige, Frankfurt, 1986, 40. 6 U.o. 89. 7 Weber-Schäfer, u.o. 17. 8 M. Eliade, u.o. 92. 9 Weber-Schäfer, u.o. 18.
