Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika

VALLÁS ÉS POLITIKA 47 nyekkel. A királyság az égből származik,10 11 s a földi király közvetít az istenek és az emberek között.11 Egyiptomban még kifejezettebb volt a politika kozmikus vonatkozása. A fáraó maga is istenség, aki az emberek és az istenek közötti határvonalon van.12 Ezekkel a felfogásokkal szemben radikális fordulatot hozott az ókori keleten Izrael. Ott a világ már úgy szerepel, mint semmiből való teremtése annak az Istennek, aki kivül áll azon a világon, ame­lyet ő hozott létre. Ezzel a természet elveszítette szakrális és mágikus jellegét. A társadalmi rendet az Isten és a nép között szabadon meg­kötött egyezmény, a szövetség határozta meg. A tekintély Istentől van, de a király köteles az ő törvényéhez igazodni.13 Itt tehát megvan a kimondott kapcsolat a vallás és a politika között. Izraelnek ez a po­litikai felfogása egyedülálló az antik keleten. A görög-római kultúrkör mindenben követi a pogány keleti felfogást. A rómaiaknál a vallás a közjognak a része. A főpap állami tisztviselő, a császár azonban át­veszi a pontifex maximus szerepét, s ezzel a vallási kultusz ellenőre is ő lesz. A III. századtól pedig viseli a dominus et deus, az úr és is­ten címet, s ezzel kijár neki a vallási tisztelet. A keresztény uralkodók szakrális vonása Bár a keresztény vallással megszűnik a vallás és a politika egysége a Római Birodalomban, de Konstantin és utódai annyiban tovább viszik az ókori hagyományt, hogy a császár magát úgy tekinti, mint aki valamiképpen az Egyháznak is feje, nemcsak az államnak. Az Egyház átveszi az állam tartományi beosztását, sőt sok helyen az ál­lami intézmény szerepét is. Konstantin leveleiben a püspököket „szeretett testvéreknek” szólítja.14 A papságot is elismerik társadalmi 10 M. Eliade, u.o. 95. 11 Weber-Schäfer, 22. 12 U.o. 26. 13 U.o. 75. 14 J. Burchard, Die Zeit Constantins des Grossen, 1962, 279.

Next

/
Thumbnails
Contents