Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Figura, Michael - Török József (ford.): A Szentlélek működése az Egyházban
2 Michael Figura Michael Figura A Szentlélek működése az Egyházban 1. Az ekkléziológia számbavétele a pneumatológia fényénél Az Újszövetségi Szentírás nemcsak Krisztus és az Egyház szoros kapcsolatáról beszél, hanem ez utóbbinak a Szentlélekhez fűződő viszonyáról is. Az utolsó vacsorán Jézus tanítványainak megígért egy másik védelmezőt, aki majd eljön közéjük és megtanítja őket minden igazságra (vö. Jn 16,7-23). E védelmező nélkül az apostolok nem hirdethették volna az Evangéliumot, s nem lehettek volna Jézus tanúi a földkerekség végső határáig (vö. Lk 24,49; ApCsel 1,4-8). A Szentlélek segítsége nélkül az Egyház nem létezne. Az egyházatyák gyakran hangsúlyozták a Szentlélek és az Egyház közötti szoros kapcsolatot, például Lyoni Szent Ireneus a II. század végén a gnosztiku- sok ellen folytatott harcban: „Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke, és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és vele minden kegyelme.”1 Mégis gyorsan elfelejtődött a Szentlélek fontossága az Egyházban és az Egyházért, s ez századunkig tartott. A megvilágosodottak és a karizmatikus erőkre hivatkozók különféle csoportjai, amelyek a különböző korok folyamán az intézményes Egyház ellen az egyéni su- galmazás nevében fölléptek, a nyugati típusú ekkléziológiában döntő módon hozzájárultak a Szentlélek elfelejtéséhez. Ezekre vonatkozóan kiváló példa található a Thedotosz mondásai című írásban, amelyet Alexandriai Szent Kelemen állított össze gnosztikus tanítók szállóigéiből Krisztus születése után 200 táján. „A valentiniánusok azt mondják, hogy a Lélek, akinek befolyása alatt álltak a próféták egyéni küldetésük jogcímén, tehát ugyanaz a Lélek 1 1 Adversus haereses, III, 24,1.
