Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Figura, Michael - Török József (ford.): A Szentlélek működése az Egyházban

A SZENLÉLEK MŰKÖDÉSE AZ EGYHÁZBAN

3

kiáradt az Egyház valamennyi tagjára. Ezért a Lélek jelei — gyógyulások és jövendölések — most az Egyház által teljesednek be.”2 A szentírási hivatkozáshoz, amely szerint a Lélek pünkösdkor mindenkire kiáradt (vö. ApCsel 2,4), a valentiniánusok társították azt az eszmét, miszerint minden keresztény önmagában birtokolja a prófé- tálás és gyógyítás lelkét.

A középkorban Joachim a Fiore (1135-1202) az üdvtörténetet a világ öt korára osztotta föl: „Törvény előtti, a Törvény alatti, az Evangélium alatti, a Lélek irányította és a mennyei otthonba érke- zettség korára, vagyis amikor majd Istent színről színre látjuk. Ebből a fölosztásból három korszak következik: az Atya korszaka (Ószövetség, zsinagóga, törvény, szolgaság, tudás) után következik a Fiúé (Újszövetség, Egyház, evangélium, hit, kötelesség, okosság), majd végül a Szentlélek korszaka, amit a tökéletesség, a szabadság, az Örök Evangélium (Jel 14,6), a háborúskodások vége és a Szentírás nem betűszerinti, hanem lelki megértése jellemez.”3 4

Ezekkel a túlzásokkal szemben jelentkezett a Szentlélek elfelejtése az ekkléziológiában visszahatásként. Az Egyházat majdnem kizárólag a Megtestesülés meghosszabbodásaként szemlélték, és egyre kevésbé tekintették a Szentlélek megnyilatkozásának. Yves Congar a zsinat előtti ekkléziológia kapcsán „krisztomonizmust” emleget.

Ugyanakkor az Egyház eredetében lényegileg Krisztus alapítása, melyet a Szentlélek befejez. Lyoni Szent Ireneus Isten két kezéről (a Fiú és a Lélek) beszél, amelyekkel Ő formálja az embert.5 Ezt a képet

2 Vö. Josef Freitag, Geist-Vergessen, Geist-Erinnem. Vladimir Losskys Pneumatologie als Herausforderung westlicher Theologie, Würzburg 1995. 31-59.

3 Alexandriai Szent Kelemen, Theodotosz mondásai, in: Sources Chrétiennes, 23,

1970, 108.

4 Vö. Henri de Lubac, Exégése médiévale. Les quatrs sens de l’Ecriture, II/l, Paris

1961, 437-559; La prospérité spirituelle de Joachim de Flore, tome 1, Paris 1979, 19-67; Emst Benz, Ecclesia spirituális. Kirchenidee und Geschichtstheologie der franziskanischen Reformation, Stuttgart, 1964, 4-48; Hennig Graf Reventlow, Epochen der Bibelauslegung, tome 2, München, 1994. 180-195.

5 Yves Congar, La parole et le souffle, Paris, 1983, 159-187; Le concile de Vatican

II. Son Église, peuple de Dien et corps du Christ, Paris, 1984, 163-176. A