Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)

ISTEN ÉS A TUDOMÁNY

59-ennek az univerzumnak az önmagában lévő realitása nem ismerhető meg.

Eljárásunk törvényes? Mindenesetre sajátos visszhangra lel egy gondolkodó filozófiájában, aki a középkor kellős közepén annak intuíciójával rendelkezett, ami a metarealizmust előre jelezte, s ez a gondolkodó nem más, mint Aquinói Szent Tamás. Egyszerre metafizikus, logisztikus, teológus, Szent Tamás kezdte el a keresztény hit kibékíté- sét Arisztotelész racionalista filozófiájával.

Végül, hogy e párbeszéd befejeztekor némi világosságot gyújtsunk s a szomorúságot szétoszlassuk, egy utolsó megjegyzést hadd tegyek: ha Aquinói szent Tamás annyira mély befolyást gyakorol a kortárs- gondolkodásra, ez azért van, mert ő volt az első, aki elkezdte összhangba hozni azt, amit hitt, és azt, amit tudott: harmóniát akart teremteni a hit cselekedete és a tudás cselekedete között, egyszóval, Isten és a tudomány között.

Miért van inkább valami, mint semmi?

Milyen bizonyosság? Milyen remény? Milyen tudás? Mit kell nekünk ebből az élőszóval elmondott filozófiai esszéből megőrizni? Előbb az értelem kutatása a jelentéktelen világban; a „terv” kutatása a véletlenek legkisebbjei során; az eseményé a dolgok törékenységében: egy falevél, madárdal, egy vízcsepp esése, szélfuvam az űrben.

Mindezek a parányi összetevők a láthatatlan leple alatt összeesküvést szőnek, hogy megformálják a valóságot; mibennünk, szívünk közepében futnak egybe, egészen addig, amíg meg nem születik az olt- hatatlan szomjúság: a valóság iránti vágy.