Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)

60

Jean Guitton

Ez a vágy az, ami bennünket a párbeszédek során a Lét kutatására serkentett.

De mit látunk ebből a Létből? Mindenekelőtt áthatolhatatlanságát, homályosságát, ugyanakkor törékenységét és formái sokféleségét; párbeszédünk tehát megtalálta természetes határát, legemelkedettebb pontját ezzel a gondolattal: a független valóság számunkra megközelíthetetlen, a valóság elfátyolozott marad, örökre megismerhetetlen.9

Talán először tudatosítjuk, hogy egy „modern” gondolat boldogsága az új fizika és filozófia kereszteződésénél annyit jelent, mint leírni az univerzum rejtélyét egy még mélyebb rejtéllyel történő behelyettesítés árán: s ez magáé a léleké vagy szellemé.

Marad tehát ez a kérdés, az utolsó, a legfélelmetesebb. Elkezdte ezt a párbeszédet és be is kell, hogy fejezze: mi az univerzum jelentése? Hova vezet mindez bennünket? Miért van inkább valami, mint semmi?

Azok, akik e mély értelmű gondolat révén fölteszik a kérdést, egy- csapásra megismerik a legintenzívebb filozófiai szédületét. Teilhard de Chardin alig hétéves volt, amikor hirtelen szembetalálta magát ezzel a titokkal. Anyja megmutatott neki egy hajfürtöt, égő gyufát közelített hozzá, és a fürt megsemmisült. Mihelyt a láng kialudt, a kicsin Teilhard átérezte a semmi abszurditását. És amint a tagadás, a halál, a rémület, a bűn megtapasztalása erősebb, mint ennek ellenkezője, Teilhard fölteszi a kérdést: miért vannak a dolgok? Miért van végük? Honnan támad ez a Lét, ami bennem van - ami én vagyok - és aki nem ismeri létezése legmélyebb értelmét?

* * *

Az univerzum: százmilliárdnyi csillag, szétszórva milliárdnyi galaxisban, s ezek maguk is beleveszve egy csöndes, üres, jeges mérhetetlenségbe. A gondolat borzongani kezd e tőle oly különböző univerzum

9 La Plénitude de l'Univers, D. Bohm, Le Rocher, 1988.