Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)
ISTEN ÉS A TUDOMÁNY 57 dómezők” egész serege kölcsönhatásának az eredménye: egy részecske a „valóság világban” csak egy információ-óceánból eredő hullámmozgás során bontakozik ki, mint egy nagy vízhullám, amit az óceán megszokott mozgása hoz létre. Ez az állandó hullámzás, ez a dagály-apály hozza létre azt a tárgyat, amely egy anyagi részecske minden tulajdonságával rendelkezik. Hasonló módon, David Bohm oksági magyarázata szerint az elemi részecskék egy kvantált globális mezőből származnak. Az információ itt meghatározó szerepet játszik, létrehozva nemcsak a kvantumfolyamatokat, hanem magukat a részecskéket is. O a felelős azért a módért, amelynek során a kvantumfolyamatok kibontakoznak, kiindulva az univerzum kvantummezőjéből. J. G. - Mindez megerősíti azt, hogy a szellem rendje és az anyag rendje nem különálló valóságok, hanem egy általános rend spektrumában helyezkednek el, ami a mechanikus rendtől a „spirituális” rendig terjed. Ha a szellem és az anyag eredete egy közös spektrum, akkor világossá válik, hogy kettősségük illúzió, és annak a ténynek tulajdonítható, hogy az anyagnak csak a mechanikus aspektusait, a szellemnek meg csak a változtathatatlan minőségét vesszük figyelembe.6 I. B. - Itt Heisenberg bizonytalansági elvéhez hasonló gondolathoz jutunk, amely szerint mi nem megfigyeljük a fizikai világot, hanem részt veszünk benne. Érzékeink nincsenek elválasztva attól, ami „önmagában” létezik, hanem belsőleg kapcsolódnak a visszacsatolás bonyolult folyamatában, melynek végső eredményeképp valójában létrehozzuk azt, ami „önmagában” van. Az új fizika szerint mi álmodjuk a világot. Álmodjuk, mint valami tartósat, titokzatost, láthatót, a térben mindenütt jelenvalót, időben állandót. De túl ezen az illúzión, a reális és az irreális minden kategóriája elillan. Valamint többé nem lehet azon sem morfondírozni, hogy 6 La Plenitude de l'Univers, D. Bohm, Le Rocher, 1988.
