Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)
48 Jean Quitton A második magyarázat szerint el kell fogadnunk azt a gondolatot, hogy két fényrészecske, még ha milliárdnyi kilométerek is választják el őket egymástól, ugyanazon teljesség részei: közöttük egyfajta titokzatos interakció létezik, amelyik állandó kapcsolatban tartja őket. Egy közelítőleges példával azt lehet mondani, hogy ha én megégetem a bal kezemet, a jobb kezem azonnal értesül róla és a baléhoz hasonló, hátráló mozdulatot tesz, mert mindkét kezem a szervezetem egészének a része. J. G. - Ezek az eredmények kérdésessé teszik a tér és az idő fogalmát is abban az értelemben, amit ezeken a szavakon általában értünk. Engem egy vitára emlékeztet ez az egész, amit egy fél évszázaddal ezelőtt Louis de Broglie-vel folytattam. A Panthéonnal szemben álltunk és azt mondta nekem, hogy a fizika és a metafizika, a tények és az eszmék, az anyag és az öntudat csupán egyetlen és ugyanazon dolog. Gondolata megvilágítására az örvény képét hívta segítségül, s erre mindig emlékezni fogok. „Bizonyos távolságból - mondta nekem - világosan meg lehet különböztetni az örvény által sodrásba hozott vizet a folyó nyugodtabb vizétől. Az emberek két egymástól különböző „valamiként” fogja fel a jelenséget. De közeledve lehetetlen megmondani, hol végződik az örvény és hol kezdődik a folyó: a különálló, elkülönült részek vizsgálatának semmi értelme: az örvény valójában nem különálló valami, hanem az egész egyik megjelenése.” G. B. - Még inkább meg lehet érteni a fizikusokat, amikor azt állítják, hogy az egész és a rész egy és ugyanazon dolog. íme, egy meglepő példa: a hologramé. Az emberek legtöbbjében, akik láttak már holografikus képet (amelyet úgy nyernek, hogy a lézersugarat arra a lemezre vetítik, amire a lézersugárral az ábrát készítették), az a különös benyomás támad, hogy valóságos, három dimenziójú tárgyat látnak. A holografikus képet körül lehet járni és azt különböző szögekből lehet megfigyelni, egészen úgy, mint egy valóságos tárgyat. Csak ha kezünket nyújtjuk e felé a tárgy felé, akkor állapítjuk meg, hogy semmi ilyen nincs ott.
