Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)
ISTEN ÉS A TUDOMÁNY 47 hoz tartja magát az ember - hangzott Einstein bírálata - akkor lehetetlen megtudni, milyen irányt fog követni az A részecske, mielőtt pályáját nem regisztrálná valami mérőeszköz, mivel, a kvantumelmélet szerint egy történés valósága a megfigyelés tényétől függ. Márpedig, ha A „nem tudja”, milyen irányt vegyen, míg csak egy mérőeszköz nem regisztrálja, akkor hogyan ismerhetné a B az A-n végzett mérést megelőzően az A irányát, és hogyan tudná úgy módosítani saját pályáját, hogy a mérés pillanatában a megfelelő irányban haladjon? Einstein szerint mindez abszurd: a kvantummechanika hiányos elmélet, és azok, akik betű szerint alkalmazták, tévúton jártak. Végeredményben Einstein meg volt győződve arról, hogy a két részecske két különböző entitást jelenít meg, a térben elválasztott két valóságmorzsát, amelyek nem tudják egymást kölcsönösen befolyásolni. A kvantumfizika azonban pontosan az ellenkezőjét állítja. Azt, tudniillik, hogy két különállónak is látszó részecske a térben csupán egy és ugyanazon fizikai rendszert alkot. 1982-ben a francia fizikus, Alain Aspect bizonyította be végérvényesen Einstein tévedését, kimutatván, hogy megmagyarázhatatlan korreláció létezik a két foton, vagyis a két fényrészecske között, melyek egymástól eltávolodnak, ellentétes irányban. Valahányszor módosítják a két foton egyikének polaritását (egy szűrő segítségével), a másik azonnal „tudni” látszik, mi történt társával és azonnal ugyanazt a polaritás-változást szenvedi el. Milyen magyarázatot lehet adni ilyen jelenségre? A kérdés megoldása ugyancsak zavarba hozta a fizikusokat, akik erre két magyarázattal hozakodtak elő. Az első szerint az A foton egy jel segítségével tudatja a B fotonnal, hogy mi történik, és ez a jel a két foton között a fény sebességénél nagyobb sebességgel közlekedik. Miután ez a nézet mérsékelt sikert aratott, ma a fizikusok ezt egyre inkább elvetik és inkább részesítik előnyben azt, ami Niels Bohr a „kvantumakció oszthatatlanságának” nevezett, vagy még inkább a kvantumkísérletek elválaszthatatlanságá- nak.2 2 A la Recherche du reel, B. d'Espagnat, Gauthier-Villar.s 1979.
