Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)
40 Bruno Forte eseményében, amely egészen a Kereszt elhagyatottságáig vezet, és az Atya felé való exodusban, a feltámadás erejében. Az Atyáért és az emberekért vállalt élet által Jézus feltétel nélküli módon szabaddá lesz önmagától. Ugyanezt a szabadságot kéri tanítványitól is, hogy általa a kiengesztelődés ajándékának részeseivé váljanak: a kiengesztelődés Egyháza éppen ezért elsősorban világi érdekektől szabad közösség kell hogy legyen, amely annak szentelte magát, hogy az embereket szolgálja, de nem azok tetszésének elnyeréséért, hanem Isten és az Evangélium miatt. Ez a szabadság eljuthat önmaga elvesztéséig anélkül, hogy meghátrálna a Kereszt előtt: miként a Mester, úgy kell majd az ő tanítványinak is cselekedni. A szabadság csúcspontján Jézus, mint a Megfeszített Magány adja át magát nekünk, az O közössége pedig mint Ecclesia Crucis jelenik meg. Ez a tény központi jelentőséggel bír a keresztény hitben: Krisztus áldozata Nagypéntek csendjében, a mélységeket tárja fel. In humilitate et ignominia crucis reve- latur Deus (Luther). Ha elfelejtenénk a Keresztre Feszített arcát, akkor elfelejtenénk Szeretetének Evangéliumát is. A kiengesztelődés Egyháza az a közösség, amely a Magányos Megfeszített követésének szenteli életét, még ha ez az emberi mértékek szerint terméketlennek vagy érthetetlennek is tűnne: így felszabadulván magafeléfordult- ságától, amely a világ sikereinek begyűjtésére késztetné, szabaddá lesz Isten számára. Ennek az Egyháznak mindig készen kell állnia arra, hogy kész legyen akár a legmagasabb árat is megfizetni Isten akarata iránti engedelmességből. Ez a kiengesztelődés útja, amely Krisztusban felkínáltatott, amely elvezet minket az Atya felé tartó exodushoz, hogy ez teljes értelmet adjon az élet és a történelem számára, és feltárja előttünk a szeretet hazáját. Krisztus megéli ezt az exodust, amennyiben O a Feltámadott, az élet Ura. Pontosan így lesz O Isten világtól való másságának és szuverenitásának tanújává, a Végső horizonté, összevetve mindazzal, ami a teljességre még csak várakozó világa. O az, aki kinyilatkoztatta magát a kereszt botrányában és a Megvetett, Szegény feltámadásában. A kereszténység nem a tagadás győzelmének vallása, hanem - mindenek ellenére és mindennel szemben - a reményé. Ezért a keresztényeknek továbbra is élniük kell az értelem utáni szenvedélyes vágyat, szívükkel az Örökbe gyökerezve, még egy olyan világban is, amely
