Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)

39 ÉRTÉKEK NÉLKÜL... latkoztatás Szava azt kívánja tehát, hogy lépjünk túl rajta, nem abban az értelemben, hogy felejtsük el, vagy hogy tegyük zárójelbe, hiszen ez előre kizárna minden lehetőséget, amely az isteni mélységek meg­közelítését segítené. Inkább abban az értelemben, hogy ő az igazság és az élet; annyiban, amennyiben ő az út (vő. Jn 14,6), amely az örök Titokra nyílik, a küszöb, amelyen keresztül kell lépni. Akkor fogadjuk el tehát igazán a Szót, ha „meghaladjuk” azt; akkor engedelmeske­dünk neki, ha „túlmegyünk” rajta, arra hallgatván tehát, ami azon túl, a mögött, annak a mélyén van. A re-velatio szerkezetében jelenlevő megnyílás és elrejtőzködés kettősségének a hit transzcendenciája felel meg, mert az nem áll meg az Ige közvetlenségénél, hanem azt meg­haladva, a kimondottakon túlra törekszik. Krisztusról, az Atya kinyilatkoztatójáról, aki felkínálta Önmagában a kiengesztelődés ajándékát, hallgatva kellene beszélni, vagy beszélve hallgatni, valamiféle meggyőző és ugyanakkor hűséges hírüladással, a tapintat cselekedetével, nem pedig lármás jelenléttel, a politika lero­hanó stílusával. Elsősorban őt felidézve kellene beszélnünk róla, az ő tapintatát kellene felragyogtatni, úgy, hogy az még nagyobb szeretet- re ösztönözzön, anélkül, hogy ráerőszakolnánk a valóságra vagy az emberi szívekre. A mi korunkban, amely elveti az ideológia szilárd bi­zonyosságait, ez a gyenge, tapintatos hírüladás - „Isten gyengeségé­nek” ereje - képes lehet arra, hogy magához vonzza, hogy nyugtalan­ná tegye mindazokat, akik elfogadják a gondolkodás fáradságát és ké­nyelmetlenségét, akik vállalják a keresés nyugtalanságát sokkal töb­bért, mint amit egy jó üzlet anyagi biztonsága kínálhat. Ámde éppen ezért azok, akik menekülnek az önmagukból való állandó kilépés elől, azok el fognak futni a kereszt botránya elől is, olyan megbékélésben találva búvóhelyet, amely olcsón megszerezhető, amely közvetlenül, a pillanat igényének megfelelően kielégíti őket, álarccal eltakarván az ürességet, anélkül, hogy kitöltené azt... „Exitus-reditus” Az Atyával való kiengesztelődés ajándékát kettős exodus által kí­nálja fel számunkra a Názáreti Jézus: az önmagából való kiuonulás

Next

/
Thumbnails
Contents