Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
18 Albert Vanhoye SJ 4. Intézményi szilárdság Az intézmények természetükből kifolyólag szilárdak, s fennmaradásra törekszenek. Ez különösen is áll a papság szent, társadalmi intézményére. Izraelben, a monarchiával szemben, a papság a babiloni fogság után is fennmaradt. A hazájába visszatért héber közösség az első időszakban Dávid utódai, Zerubbabel és Józsué főpap kettős vezetése alatt szerveződött (erről tanúskodnak Aggeus próféta mindkettőjükhöz intézett jövendölései: Ag 1,1; 2,2.4). Később, mivel Zerubbabel utódok nélkül halt meg, a főpapra maradt a nép életének az irányítása (vö. Zak 6,11). A papi intézmény a korábbiakhoz képest óriási jelentőségre tett szert. Ezt látjuk a Sirák fia könyvében, melynek szerzője dicshimnusz formájában szól kora főpapjáról (Sir 50,1-21). Az Ószövetség e hangsúlyozása következményeként ugyanilyen módon kezdik értelmezni a papi intézményt, a keresztény papságot a levitához hasonlóvá téve. Nem könnyű életben tartani a keresztény papság újdonságát és eredetiségét. Ehhez folyamatos spirituális éberségre és a Krisztus-misztériumra való odafigyelésre van szükség. II. A papság az Újszövetségben 1 1. Újdonság és újrafogalmazás A keresztény papság nagy újdonságként jelenik meg az Újszövetségben. Az evangélium üzenetébe nem önmagában álló elemként, de nem is, mint az ószövetségi intézmény folytatódása illeszkedik. Sőt, ahelyett, hogy egy természetes folytonosságot fejezne ki, az Újszövetség egy szakadást mutat, amely az első időszakban teljesnek tűnhetett. A keresztény papság annyira új jellegű volt, hogy egyáltalán nem tűnt papságnak. Az evangéliumok sem Jézus, sem az apostolok kapcsán nem beszélnek papságról. Számos címet alkalmaznak Jézusra: mester, próféta, Dávid Fia, Emberfia, Messiás, Úr, Isten Fia; de mindezen megnevezések között az evangéliumi elbeszélésekben nem található papi vagy főpapi cím. Az Apostolok Cselekedetei sem használja a pap