Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Bérmálás, a Szentlélek szentsége
BÉRMÁLÁS, A SZENTLÉLEK SZENTSÉGE 9 E gyakorlati szükségszerűségek bizonyos lelkipásztori esélyeket is hordoznak magukban. Ha a gyermekek nem túl fiatalon, hanem később - az iskolavégzés idején, vagy a serdülőkor kezdetén - bérmálkoznak, akkor ez komoly esélyt jelent a keresztény nagykorúságot lehetővé tevő felnőtt katekézis bevezetésére. Ez napjainkban szükségesebb mint valaha. Annál is inkább, mivel a mai fiatalság már nem élvezi a keresztény család és társadalom tudatformáló szellemi hátterét és sokak számára az elsőáldozás egyben utolsó áldozás is életükben, továbbá a bérmálkozók jelentős része nem „be”, hanem „ki” bérmál- kozik az Egyházból, arról nem is szólva, hogy a komolyan vett, fel- nőtt-katekézis jellegű bérmálási oktatás helyettesítheti a keresztség előtt elmaradt és akkor feltétlenül szükséges katechumen (hittanuló) oktatást. Ameddig a család és a keresztény környezet adva volt, addig ez aligha tűnt fontosnak. Megváltozott, elvilágiasodott társadalmunkban - ahol sokszor lanyhaságból vagy tudatos elhallgatásból adódóan a környezet nem biztosítja a gyermekek vallásos nevelését, a bérmálást előkészítő és valójában a keresztségre felkészítő katechumenátus bevezetése feltétlenül szükségessé vált, s ha a keresztség előtt nem történt (vagy történhetett) meg, akkor ezt később (a bérmálkozás előtt) pótolni kell. Biztató jelnek lehet tekinteni, hogy számos országban az Egyház lelkipásztori gyakorlata már ezt az új irányt követi. Ezen új gyakorlat tükrében más beállítást kap a bérmálás szentségének eredeti jelentése is: a keresztség „megpecsételése”, „megerősítése” (lat. confirmatio), mégpedig két oldalról. Egyrészt úgy, hogy a bérmálandó „igen”-t mond a maga korábbi keresztségére (ti. a ke- resztségi fogadalom megújítása a bérmálás szertartásának elengedhetetlen és lényegi része) másrészt pedig úgy, hogy Isten mintegy megerősíti, jóváhagyja a bérmálkozó „igen”-jét akkor, amikor a bérmáló a szertartásban kimondja a szentség „formáját”: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét”. A keresztségben a szülők illetve a keresztszülők tették le a hitvallást a kisgyermek nevében és ok vállalták a felelősséget (a kisded nevében) a megtérésért és a Krisztus-követésért. Ez abban is kifejezést nyert, hogy a szülők (és keresztszülők) ígéretet tettek a gyermek keresztény nevelésére. Illő tehát, hogy a megkeresztelt a
