Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Bérmálás, a Szentlélek szentsége
10 Peter Herici nagykorúság hajnalán ratifikálja (érvényesítse) szülei és keresztszülei keresztségkor tett ígéretét azzal, hogy megbérmálkozik. Sokszor ez burkoltan is megtörténik, nevezetesen úgy, hogy a gyermekként megkeresztelt ember a keresztségi fogadalom szellemének megfelelően ténylegesen keresztény módon él. Ám kérdés, hogy miért ne lehetne a bérmálás az ünnepélyes és kifejezett „helye” a keresztség ratifi- catiójának? Minél inkább megtapasztaljuk a keresztények kultúr- diaszpórába helyezett egzisztenciáját és minél inkább érezhetővé válik a hagyományos keresztény életformától való elszakadás légköre, továbbá minél inkább egyéni döntés kérdése lesz a keresztény lét vállalása, annál fontosabb hangsúlyozni a bérmálás szentségének jelentőségét úgy mint ami a keresztény nagykorúság szentsége. Ezzel azonban nem tulajdonítunk a bérmálásnak valamiféle olyan erőt, mint ami eredendően nem lett volna meg benne. Ugyanis azzal, hogy a bérmálkozó valamiféle személyes isteni ajándékot kap a bérmálásban, vagyis megkapja a Szentlelket, részese lesz annak az isteni erőnek (ua. Lélek erejének) mint ami Krisztust is vezérelte (vő. Mk 1,10-12; Lk 4,18) és ami magát az Egyházat is vezeti. A „Lélek törvénye” lesz beléje helyezve, ami azt jelenti, hogy már lelkiekben az illető nem gyermek többé, akit a világ „külső törvényei” szerint irányítanak és nevelnek e múlandó világ „pedagógusai” (vö. Gál 3,24), hanem a „belső törvény”, „Krisztus törvénye” határozza meg életét, amit felelősséggel tölt be (vö. Gál 5,13-18; Róm 8,2 kk). A megbérmált keresztény képessé válik a „szellemek megkülönböztetésére” (vö. ÍJn 4,1) sőt mi több, ennek hatására arra is alkalmas lesz, hogy minden helyzetben fölismerje és megtegye, továbbá meg is vallja azt, ami erkölcsileg jó és helyes (vö. Mt 10,20). Nagykorú kereszténnyé válni, - ez volt a II. Vatikáni Zsinat jelszava. Márpedig a nagykorú kereszténység nem lehet más mint a bizalomteljes és engedelmes, Szentiélekre hagyatkozó és annak irányítását elfogadó élet.
