Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány
56 Jáki Szaniszló jegyzőkönyve szerint senki sem érintette a geológiai leletek által megkívánt évmilliókat, amelyek annyira különböztek a bibliai kronológiától. Kétségtelenül az 1832-es találkozó nem igazolta Newman félelmeit. Mégis, az ő beavatkozással kapcsolatos, csaknem lenéző aggodalma azt bizonyította, hogy jó nyomon van. A Társulat évenkénti találkozóin ismételten lehetett hallani a tudomány brit szakembereitől olyan elnöki megnyitót, amely beavatkozás volt a teológiába, ha éppen nem annál még rosszabb. A sajtó kiemelkedő helyen ismertette ezeket, pl. 1870-ben Tyndall híres belfasti beszédét, amelyben az anyagnak csodás sajátságokat tulajdonított. Az 1920-as évek végén a pszeudoteologizálás hármas díszlövése következett. Az első 1927-ben Sir Arthur Keith-nek az ember tisztán állati eredetére és természetére vonatkozó állítása volt. Két évvel később Smuts tábornok az egész természetet a kiemelkedés (emergence) titokzatos képességével ruházta fel, kiterjesztve ezt magára Istenre is. 1932-ben pedig Sir James Jeans kegyesen megengedte a Teremtőnek, hogy személytelen matematikusként működjék. Napjainkban a Társulat elnöki székéből Sir Feter Medawar beszélt szinte vallásos áhítattal a tudományos haladásról.7 Newman saját magával került volna ellentétbe, ha nem szentelt volna sok figyelmet a tudomány pszeudoteológiai célokra történő fel- használásának akár a Brit Társulaton belül, akár azon kívül. 1835-ben egy sor, az Antikrisztusról szóló beszédében Newman kifejezetten hivatkozott arra a csapdára, amelyet a haladás kritikátlan elfogadása állíthat a keresztényeknek.8 Két szempontból is látnoki volt. Ami a haladás eszméjét illeti, az kevesebb mint két évtizeden belül elérte apoteozisát a Kristálypalota 1851. május 3-i megnyitásával. Charles Kingsley, Newman jövőbeni antagonistája, könnyekkel szemében, a haladásnak ezt az ünneplését a millenium kezdetének jelölte meg. Ugyanabban az évben Herbert Spencer kijelentette, hogy a nagy7 Elnöki megnyitójának „On »The Effecting of All Things Possible«” szövege újranyomva The Hope of Progress c. kötetében (Methuen, London, 1972), pp. 110-127. 8 Lásd: Discussions and Arguments on Various Subjects (Longmans, Green and Co., London, 1897), pp. 59-60.