Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Hildebrand, Dietrich von - Török József (ford.): Vallás és szépség
VALLÁS ÉS SZÉPSÉG 33 torzultan és elhomályosultan jelenik meg. A Liturgia és személyiség című könyvünkben részletekbe menően tanulmányoztuk a liturgia felülmúlhatatlan szerepét a hívő ember megszentelődésében, noha annak elsődleges célja Isten megdicsőítése. A liturgiában dicsérjük Istent és neki hálát adunk, részt veszünk Krisztus imádságában és áldozatában. A liturgia, amikor Isten imádására Krisztushoz társultan hív bennünket, meghatározó szerepet játszik az Őbenne történő átalakulásban, és ez a szerep nem kizárólagosan a liturgia természetfölötti részének van fönntartva, hanem hozzátartozik annak formájához, szakrális szépségéhez is, ami a zsolozsma és mise szavaiban, énekeiben jelenik meg. Ennek föl nem ismerése középszerű, életidegen, csiszolatlan szellemre vall. A liturgikus mozgalom fő célpontjainak egyike a középszerű énekek és imádságok helyettesítése volt a hivatalos, liturgikus imádságok szent szövegeivel és a gregorián zenével. Manapság a liturgikus mozgalom hanyatlásának vagyunk tanúi, mivel a liturgia veretes latin szövegeit a mindennapok egyszerű, sőt kezdetleges nyelvére fordítják, sőt önkényesen magát a liturgiát is megváltoztatják, hogy alkalmazzák a „mai időkhöz”. A gregorián éneket értéktelen zenével helyettesítik, sokszor jazz vagy rock and roll a pótlék. A groteszk pótlékok Krisztus szellemét méginkább kiforgatják a maga valóságából, mint a múlt jámbor szenvelgései. A jámborság bizonyos formái vitathatatlanul avíttá váltak; ám a könnyűzene a liturgia szakrális légkörétől nem csupán idegen, hanem azzal egyenesen ellentétes. Sokkal több mint egyszerű torzítás; a híveket kifejezetten világias hangulatba ringatja, és az amit bennük fölébreszt, kifejezetten süketté teszi őket a Krisztustól jövő szólítás meghallására. Amikor a szakrális szépséget nem valami evilági közönségesség, hanem semleges elvonatkoztatás helyettesíti, ennek a helyettesítésnek súlyos következményei vannak a hívek életében; ugyanis, amint már rámutattunk, a katolikus liturgiát az a tény jellemzi, hogy az ember egész személyiségéhez szól. A híveket Krisztus világába nem csupán a hitük és a szigorú értelembe vett hitvallásuk emeli fel, hanem a magasabb, lelkibb világ felé segíti őket a templom szépsége, annak szakrális légköre, az oltár ragyogása, a liturgikus szövegek ritmusa, a gregorián vagy valami más, de valóban vallásos zene (mint Bach, Mozart, Beethoven vagy Bruckner miséi) fenségessége. Ebből a szempontból még a tömjén illatának is szerepe van. Minden utat igénybe venni, amely bennünket a szenthez elvezet, egyszerre mélységesen valóságra alapozott és mélységes katolikus magatartásforma. Ez valóban lényeges és fontos, mert segít szíveinket fölemelni. (...) A II. Vatikáni Zsinaton kihirdetett liturgikus konstitúció szerint a népnyelv alkalmazása nem szoríthatja ki a gregorián éneket és vele a latin
