Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A hit, és az élet célja

44

Gál Ferenc

a keresztény öntudatnak is az istengyermekség gondolatára kell támaszkodni: „Akik befogadták Jézust, akik hisznek benne, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek” (Jn 1, 12).

A SZEMÉLYI KIBONTAKOZÁS mint emberi cél, erre épül. Magunkat csak akkor fogjuk alakítani, ha meggyőződtünk, hogy érdemes élni, és hogy várnak tőlünk valamit. Viszont az istengyermekség az örök élet távlatában veti fel az élet céljának és értelmének a kérdését. Ennek megfelelően az értékskála is más lesz, mint amit földi vágyainkkal vagy ösztöneinkkel felfogunk.

Azzal, hogy Isten mint örök Atya belépett Krisztus emberi tudatába, új ellentétpárok szélesítették ki horizontját. A jónak és a rossznak, az anyagnak és a szellemnek az ellentétét mindenki magában hordozza. Isten megjelenésével azonban az élet új dimenziókat kap. A természet mellett jelentkezett a természetfölötti valóság. A természet velejárója a végesség és a homály. A természetfölötti úgy jelentkezik, mint világosság, mint hívás és mint szeretet. Krisztusban ez olyan mérvet öltött, hogy magát a világ világosságának nevezte, s azt is megígérte, hogy aki őt követi, nem jár sötétben. A hívást úgy élte meg, mint az Atya szavát, amely kijelölte feladatait. A szeretet pedig úgy, mint az Atya állandó jelenlétét és mint betekintést az Atya terveibe: „A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát” (Jn 5.19). Ez a szeretet azt is érezteti vele, hogy életének van mindent fölülmúló tartalma: Az Atya megdicsőül a Fiúban (Jn 14,13; 17,1 ). Ezekben a gondolatokban már benne volt a jelen és a jövő, az idő és az örökkévalóság ellentétpárjának az átélése. Amit tesz, az mind a jövőt készíti elő, s ez a jövő örökre megmarad. Tudja, hogy amit megszerzett, azt nem veszti el többé. A biztosíték az Atya szeretete. A jövő emberileg sem lesz üres, mert az Atya legnagyobb ajándékul az emberek szeretetét adja neki: Akiket az Atya neki adott, senki sem ragadja ki a kezéből (Jn 10,28). Valami hasonló meggyőződés és bizonyosság csendül ki az apostol szavaiból is: „Biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem magasság, sem mélység el nem szakíthat bennünket Isten szeretetéből, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,39). Vagy amikor arra hivatkozik, hogy Isten örökségünk foglalójául szívünkbe