Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Strok, Klemens - Gál Ferenc (ford.): Jézus csodatettei

JEZÜS CSODATETTEI

5

uein, ami arra utal, hogy Jézus tevékeny szeretettel fordul a beteg felé, s enyhületet nyújt neki, mint ápoló. Ilyen megjelölések alapján felismerhetjük annak a helyzetnek a lényeges vonásait, amelyben Jézus rendkívüli tetteit véghezviszi. Az ő oldalán ott van a felsőbb hatalom, az ember oldalán pedig a baj, a rászorultság, a tehetetlenség. Jézus azonban, nem egyszerűen hatalmát akarja megmutatni, hanem részvéttel és szeretettel fordul az ember felé.

Hasonló kifejezés a thaumaszia, a csoda, mert Jézus tette bámulatra, csodálkozásra hangol. Ez azonban önmagában keveset mond Jézus tetteinek igazi értelméről. Ha látni akarjuk, hogy az evangélista az ilyen tetteknek miért tulajdonít jelentőséget, akkor legjobb, ha néhány példán keresztül mutatjuk be az összefüggéseket.

Az egyik ördögűzés (Mk 1,23-28). Jézus egyik első galileai csodatettét Márk mutatja be, Jézus nyilvános működésének kezdetén. Itt nemcsak arról van szó, hogy Jézus egy embert megszabadít az ártó gonosz lélektől, és visszaadja egészségét, hanem utalást találunk Jézus küldetésére, a tanításban levő erőre és tekintélyre, továbbá működésének visszhangjára az emberek között. A gonosz lélek Jézussal való találkozásakor felkiált: ,Azért jöttél, hogy elveszíts minket. Tudom, ki vagy, az Isten szentje” (Mk 1,24). Az emberek megdöbbenései figyelik az eseményt és tanakodnak: „Ki lehet ez? Tanítása egészen új és erőteljes. Parancsol a tisztátalan telkeknek és azok engedelmeskednek neki” (1,29).

Jézus küldetése. Más helyen Jézus maga így fejezi ki küldetésének célját: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket" (Mk 2,17), vagy: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja sokakért” (uo. 45). A gonosz lélek szavaiból kifejezésre jut, hogy Jézus cselekvése nem egyszerű történés, hanem alapvető jelentése van: Eljövetele által megtörik az evilág fejedelmének, a sátánnak a hatalma. Amikor Jézus az írástudókkal az ördögűzésről vitatkozik, így nyilatkozik tetteiről: „Itt van az erősebb, aki az erőst fogva tartja” (3,27), s ezzel kifejezi azt is, hogy Isten Lelkének erejében cselekszik (3,28).

Márk nem beszél a gonosz lélek kilétéről. Annak alapján, ahogyan leírja őket, három vonást különböztethetünk meg bennük: 1. Ártó hatalmuk van az emberek fölött. 2. Tudják, hogy ki Jézus, és 3. a sátán hatalmi köréhez tartoznak (3,22-26). Márk előbb már említette,