Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában
58 JOHN O'DONNEL S. J. A Szentháromság Isten: Fides quaerens intellectum ontologicum Nyilvánvaló: a Szentháromságról szóló tanítás úgy, ahogyan azt mi a Hiszekegyben megvalljuk, nem található meg a Bibliában. Ami legelőször megdöbbent bennünket az Újszövetséget illetően, az a Szentháromságos Istenben való hit üdvözítő dimenziója. Ahogy a galatabeliek megfogalmazzák: Isten elküldte Fiát, s mivel Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, őt így szólítjuk az imádságban: Abba! Atya! (Gál 4,4-6). Tehát a hitnek szentháromságos struktúrája van. Istenhez, az Atyához a Fiún keresztül a Szentiélekben közeledhetünk. Ez az implicit módon megfogalmazott szentháromságos hit sok nehézséget jelentett már az apostolok utáni keresztény közösségnek is. Ok nyilvánvalóan hűségesek akartak maradni az Ószövetség monoteizmusához. A hit fel nem adható igazsága volt ez. Ugyanakkor ki akarták fejezni, hogy Jézus isten megtestesült Fia. Hogy egyeztessék össze ezt a két állítást? Mint tudjuk, a II. és a III. században két hibás megközelítéssel próbálkoztak: a modalizmussal és a szubordinacioniz- mussal, de az Egyház mindkettőt elítélte. Nicea, azért, hogy megvédje a megtestesülést és annak üdvtörténeti jelentőségét. - bár vonakodva -, szükségét érezte annak, hogy az ontológiai nyelvezetet használja a Fiú istenségének megvédésére, és a homousios fogalmát bevette a Credoba. A 325 (Niceai Zsinat) és 381 (1. Konstantinápolyi Zsinat) közötti éveket a viták jellemezték. Hogy megelőzzék a modalizmus minden veszélyét, a kappadókiai atyák tisztázták a szentháromságtani terminológiát, és először különböztették meg világosan Istenben az egy ousia-1 és a három hüposztaszisz-t. Ezután nyitva állt az út az 1. Konstantinápolyi Zsinat előtt, hogy meghatározza a Szentlélek teljes istenségét, és így a Szentháromság dogmája végérvényesen szavakba formázódott: az egy isteni lényeg három személyben létezik, az egy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az első, amit megjegyezhetünk ebben a fejlődésben, hogy az Egyház nem akart ontológiai kijelentést tenni. Az ösztönző erő mindig a szoteriológiai szemponton volt. De a hit igazságának kérdése arra kényszerítette az Egyházat, hogy elmélyítse Isten létmódjának a megértését is. Ahogy Ratzinger bíboros megjegyzi: ami akkor kockán forgott, az a szokás és az igazság közötti különbség volt. A keresztény
