Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
68 CHRISTIAN COCHINI SJ natkozó apostoli „tanításnak”. Tanúságuk — Róma püspökétől függetlenül — kiegészítőleg erősíti meg azt. b. Az afrikaiak soha nem tettek volna egy ilyen kijelentést, ha nem lett volna ellentétes azzal, ami a Níceai Zsinat Karthágóban megőrzött hiteles aktáiban volt olvasható. Ez magába foglalja, hogy — az ő nézőpontjukból — a cölibátus-önmegtartóztatás törvénye összhangban volt a níceai harmadik kánonnal, és hogy az első ökumenikus zsinat aktáiban semmi sem tanúskodik e törvény és az apostoloktól eredő hagyomány közötti bármiféle összeférhetetlenségről. Az ibér, de még kifejezettebb módon az afrikai egyház a történelem számára alapvető tanú marad a papi cölibátus eredetére vonatkozólag. Ezt a keletiek is mindig elismerték, minthogy a 691- es konstantinápolyi „Quinisextum" zsinat (amelyikről még beszélünk) az eredetek kutatásánál rájuk, mint alapvető és biztos pontra hivatkozott. 5. A patrisztikus korból való írások gyakran megerősítik a pápák, vagy zsinatok által kiadott nyilvános dokumentumokat. Csak Szent Jeromosról, mint a legjelentősebbek között (Epifániusz, Ambroziaszter, Szent Ambrus) is legelsőről emlékezem meg. Elsősorban Jeromosnak a szüzességet ócsárló Jovinianus és Vigilantius papokkal folytatott vitája szolgál különösen is érdekes részletekkel témánk számára. Az „Adoersus Jovinianum"-ban a Timóteushoz írt első levél unius uxoris vir kifejezést ugyanabban az értelemben kommentálja, mint Siricius pápa, s ezért azt az elméletet védelmezi, mely szerint olyan férfiről van szó, akinek a szentelés előtt lehettek gyermekei, de azt követően már nem folytatott házaséletet, ill. nem nemzett utódokat. A „Pammachius-hoz” írt levelében pedig aláhúzza a klerikusok önmegtartóztatása, valamint Krisztus és Anyja, mint szüzek közötti függőségi kapcsolatot. „A szűz Krisztus és a szűz Mária mindkét nem számára megszentelte a szüzesség kezdeteit; az apostolok szüzek voltak, vagy önmegtartóztatóak a házasság után Püspököknek, papoknak és diakónusoknak szüzeket, vagy özvegyeket választottak; minden esetben, a papi rend felvétele után tökéletes önmegtartóztatást gyakorolnak.”
