Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
A PAPI CÖLIBÁTUS AZ EGYHÁZ KORAI HAGYOMÁNYÁBAN 67 lókra visszavezetett hagyomány mellett: „Az, amit az apostolok tanítottak, s amit ősidők óta megtartottak, mi is oly módon tesszük, hogy megőrizzük azt (Ut quod apostoli docuerunt, et ipsa seruavit antiquitas, nos quoque custodiamus)". Számolva azzal a ténnyel, hogy a Siricius-féle dekretáliák néhány évvel megelőzik e Zsinatot, talán fölmerülhet bennünk, hogy a karthagói püspökök bizalommal megelégedtek a római pápa által mondottak megismétlésével, mindenféle igazolás nélkül. Ez esetben helytelenül ismernénk a hagyományhoz nagyon kötődő afrikai egyházat, mely akár a római püspökkel való kemény szembeállásra is kész volt tévedése esetén. Ennek híres példája a Szent Ciprián és István pápa közötti keresztelési vita. Róma és Karthágó között 419-ben egy másik összeütközés robbant ki Sicca-i Apiarius, egy prokonzu- li tartományból való pap kapcsán, akit püspöke kiközösített, majd Zosimus pápa, akihez fellebbezett, visszahelyezte őt jogaiba. Miután Zosimus a niceai kánonokra hivatkozva elfogadta a Rómába való fellebbezést, az afrikaiak vizsgálatot kezdtek, de az első ökumenikus zsinat Karthágóban megőrzött híres görög aktái között nem találtak ilyeneket. Minthogy nem akart helyreállni a béke, ezért, hogy teljesen fény derüljön az igazságra, arra kérték a legfőbb keleti székek püspökeit, hogy küldjék el számukra a Niceai Zsinat uerissima exemplaria-]át Ezt Alexandriai Cirill és Konstantinápolyi Attico meg is tették. A kánonokat, melyekre Róma hivatkozott, nem találták közöttük! Végül bebizonyosodott, hogy a szárdok zsinatának két kánonjáról van szó, és így Zosimus utódának, Bonifác- nak el kellett ismernie az afrikaiak igazát. Mindez tanúsítja, hogy az afrikai egyház mennyire hűséges akart lenni a Hagyományhoz; a Niceai Zsinattal kapcsolatos előbbi ügy különleges bizonyítéka ennek. Ezért két dolgot megállapíthatunk: a. Amikor a karthágói atyák kijelentik, hogy meg akarják őrizni „azt, amit az apostolok tanítottak, s amit ősidők óta megtartottak", nem Siricius dekretáliáit ismétlik meg passzívan, hanem ők maguk lesznek a garantálói az afrikai egyház nevében egy, a püspökök, papok és diakónusok cölibátus-önmegtartóztatására vo-
