Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Jáki Szaniszló: A tudomány bibliai alapjai
48 JÁKI SZANISZLÓ E feltartóztathatatlan haladás megindulásához szükség volt egy szikrára. Ez a tehetetlenségi mozgás fogalma, az első és a legalapvetőbb Newton három törvénye közül. E törvény megfogalmazása több mint háromszáz évvel előzte meg Newtont. Először azokban a kommentárokban jelent meg, amelyeket Johannes Buridanus írt 1348 körül a Sor- bonne-on Arisztotelésznek az Egekről c. művéhez. Addigra már sok más középkori bölcselő is írt kommentárokat ehhez a műhöz és gyökeresen ellentmondtak Arisztotelész állításának, miszerint az univerzum örökkévaló és az égbolt öröktől fogva forog, mivel isteni. Arisztotelész szerint a világ öröktől fogva mozgó gépezet vagy inkább élő szervezet. Egy ilyen létező eszméje megakadályozta annak a gondolatnak az észrevételét, hogy a fizikai mozgásnak lehet abszolút kezdete. Azonban pontosan ez az észrevétel váltotta ki Buridanus nagy meglátását. Ellentétben sokannyi teológus elődjével, akik már kimondták a mozgás abszolút kezdetét, Buridanus beletekintett ennek a kezdetnek a mikéntjébe is. Majdnem szószerint a következőket írta: Kezdetben, amikor Isten az eget és földet teremtette, egy mozgásmennyiséget adott az égitesteknek, amit ők csökkenés nélkül megőriznek, mivel oly térben mozognak, amelyben nincs súrlódás. Ez már valódi elővételezése Newton első törvényének, a tehetetlenségi mozgástörvénynek. Csak e törvény megfogalmazása után lehetett a másik két törvényről spekulálni. A szekularista akadémikus világ még ma is meg tesz mindent, hogy aláértékelje Buridanus jelentőségét, és elhallgassa Pierre Duhem munkáját, aki e század elején kiásta a Buridanusra vonatkozó történelmi adatokat hősies kitartással megírt súlyos kötetekben. Az, hogy valami kis horpadás lesz-e ezen az ellenálláson, először is attól függ, hogy a Bibliát értelmesen olvassuk; másodszor attól, hogy szorgosan tanulmányozzuk a tudománytörténetet. Mindkettőt meg kell tenni, ha nem csupán fellelkesült, hanem alaposan átérvelt kiállást akarunk megtenni a tudomány bibliai eredetét illetően. Ami alaposan átérvelt, az bibliait is jelent. Mert éppen Szent Pálnak a Rómaiakhoz írt levelében, az isteni kegyelem e nagy dokumentumában találjuk azt, hogy a keresztény vallásosságnak értelmileg tiszteletreméltó vallásosságnak kell lennie. Szent Pál szavai, logike’ latreia, bizonyára nem szőrszálhasogató vallásosságot jelentenek. Inkább az értelem jogait tisztelő vallásosságot. Miért? Azért, mert Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, ami pedig feltétlenül ésszerűséget is jelent.