Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Jáki Szaniszló: A tudomány bibliai alapjai
A TUDOMÁNY BIBLIAI ALAPJAI 49 Ez az ésszerűség nem kevesebbet jelent, mint tiszteletet az ész és annak minden jogos igénye iránt. Ezért fektette le már Szent Ágoston a szabályt, miszerint valahányszor a Biblia valamelyik állítása ütközni látszik valamivel, amit az ész már bizonyossággal megállapított a fizikai világról, mindannyiszor az észt kell követni, a bibliai passzust pedig megfelelően átértelmezni. Különben, folytatta, a hitetlenek röheje az eget fogja verni. A Szent Ágoston által lefektetett szabályt addigra már csendben alkalmazták arra a különbségre, ami a Földnek a Bibliában adott lapos korong formája és a görög tudomány által megállapított gömbölyű alakja között van. Sajnos, Ágoston nem alkalmazta szabályát az égboltot illetően, amit ő a Szaturnusz pályáján elképzelt ködréteggel azonosított. Nem hagyatkoztak Ágoston szabályára akkor sem, amikor Kopernikusz munkája következtében parancsolóvá vált, hogy a Földnek kétféle mozgást tulajdonítsanak. A Bibliára hivatkozva Luther Márton bolondnak hívta Kopernikuszt, és később Róma, (de nem a pápa!) ugyanazon az alapon elitélte Galileit. A hézagok Istene? A megfelelő tanulságot Róma akkor vonta le, amikor nyugodtan hagyta Darwint. Darwinnak még ma is sok keresztény ellenáll azon az alapon, hogy Isten minden élő fajt külön teremtett, így azonban rossz alapon állunk ellen annak a Darwinnak, aki nem vette észre, hogy a fejlődéselmélet legerősebb érveit éppen annak az emberi értelemnek a metafizikai képessége szolgáltatja, amit ő egyszer s mindenkorra diszkreditálni akart. Mert egyedül csak ez az értelem képes összefüggő folyamatot látni a tér és idő távlatain keresztül, a szu- batomikus részecskékből az emberi testig, és bármiféle hézag nélkül. A biológia és paleontológia távolról sem hidalta át ezeket a hézagokat. A távoli múltra vonatkozó bizonyos hézagokat, vagy még inkább szakadékokat sohasem fog áthidalni, illetve betölteni. Azonban nagyon is nem-bibliai lenne, ha a hézagokat az Istenre való hivatkozással próbálnánk betölteni. A tudomány története számtalan esetben mutatja, miként töltődtek be a tudás hézagai, ami minden esetben nevetségessé tette az olyan Istent, akinek a hézagosán informált keresztények eme vagy ama hézag szélén emeltek trónt. Valószínűtlenségeket lehetetlenségnek vettek, ez pedig elemi logikai melléfogás. Igaz, hogy értékes meglátást szolgálhat ilyen vagy olyan fizikai folyamat nagyfokú valószínűtlenségének kiértékelése. A tudomány azonban újra meg újra végbevitte azt, ami lehetetlennek látszott, mivel rendkívül nagy volt a valószínűtlensége. Elég arra gondolni, hogy Wöhler 1827- ben szintetikusan állított elő karbomidot. Ezzel egy vonással eltörölte
