Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Potterie, Ignace de la - Gál Ferenc (ford.): A csodálatos kenyérszaporítás
18 IGNACE DE LA POTTE RI E A liturgikus hagyomány. A szövegmagyarázók szerint még egy teológiai motívum szerepel itt, főleg a 41. versben: jellemző utalást találunk az Eucharisztia rendelésére (14,22-23). Ezzel kapcsolatban csak B. van Jersel megállapításait közöljük: A kenyérszaporításnál ezt olvassuk: „Vette a kenyeret és a két halat, feltekintett az égre és hálát adott. Megtörte a kenyeret és odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is kiosztotta mindnyájuknak. Mindannyian ettek belőle” (6,41). Az Eucharisztia rendelésénél pedig ez áll: „Vacsora közben vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta nekik”. Természetesen az Eucharisztiánál hiányzik a hal és a nép említése. Feltételezhetjük, hogy a két esemény szóbeli összevonása már az eredeti apostoli prédikációknál megtörtént, hiszen az Eucharisztiát a keresztény közösség kezdettől fogva ünnepelte. Az eredeti elbeszélés. A szövegmagyarázatban elfogadott eljárás, hogy az igehirdetési forma és a liturgikus hatás mögött keresik az evangéliumban az esemény ősi elbeszélő formáját. A kenyérszaporítás leírásánál fentebb éppen erről volt szó. Az apostoli igehirdetés és Márk fogalmazása már alkalmazta az eseményt az Egyház életére, s így helyet kaphatott az ószövetségi összefüggések keresése és a teológiai megfontolás. Egy lényeges dolgot azonban hozzá kell fűzni. A kenyérszaporításról és a vizenjárásról szóló elbeszélés már a Márk előtti hagyományban is egységet alkotott. A vízenjárás ezzel kezdődik: „Jézus azonnal kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak csónakba” (6,45), ami csak úgy érthető, ha az előbbiekhez kapcsolódik. Ugyanez megvan Máténál is (14,12), a teljes magyarázatot János adja (6,14- 15), aki szerint a nép Jézust királlyá akarta tenni. Ez megmagyarázza a sietséget, amivel Jézus elküldi tanítványait, maga pedig fölmegy a hegyre. A tömeg megtapasztalt egy messiási tettet, azért politikai fordulatra szánta el magát. De éppen itt merül fel az esemény történeti valóságának kérdése. A történeti esemény és annak jelentősége. Az eddig elsorolt tények alapján három kérdést kell feltennünk: a. Elmondhatjuk tehát egyértelműen, hogy mi volt a kenyérszaporítás a pusztában? b. Mi a bizonyíték a történeti igazság mellett? c. Milyen jelentősége lehetett ennek az eseménynek akkor a zsidó elvárások szempontjából? Az első kérdés megválaszolásánál visszanyúlhatunk a magyarázók kísérleteihez. Azok egyike sem látszik kielégítőnek. Ha pedig ez így
