Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
64 hangot megtalálni. (Ha egy kispap vonakodik, mindennap részt venni a szentmisén, jobb, ha mielőbb elhagyja a szemináriumot, mert annak mindössze lakója, s nem készül komolyan a papságra. - A ford, megjegyzése) A csönd és az ünneplés szintén részei a liturgiának. Ha visszagondolok szemináriumi éveimre, legszebb emlékeim a reggeli mise percei, a maguk frissességében és felülmúlhatatlan tisztaságában, s ugyanakkor a nagy ünnepek a maguk csodálatos rítusaival - énekeivel. A liturgia szépsége pontosan abban rejtezik, hogy nem mi vagyunk annak szerzői, hanem önmagunknál végtelenül nagyobbá kapcsol be, ami átölel bennünket és lefoglalt magának. Mégegyszer hivatkozom a mise római kánonjára: a Communicantes részben huszonnégy szentet nevez meg, akik az égi liturgiában Isten trónját körülvevő huszonnégy vénre utalnak, a Jelenések könyve12 alapján. Az egész liturgia kozmikus liturgia, amely kiragad bennünket szegényes-kicsinyes gyülekezeteinkből és átemel abba a nagy közösségbe, amely átöleli az eget és a földet. Ez az, ami a liturgiának megadja a tágasságot, a lendületet, a sodró erőt. Ez tesz ünneppé minden liturgiát. Ez váltja át hallgatásunkat gazdagsággá, ez kötelez bennünket a teremtő alázatosság fölkutatására, ami viszont arra tesz képessé, hogy az örök kórushoz társulva énekeljünk. A kultusz nem létezhet kultúra nélkül, ez azonnal szembeötlik. A kultúra kultusz nélkül lelkét veszti, lélektelenné lesz, a kultusz kultúra nélkül félreismeri saját gazdagságát. Ha a papságra nevelés lényegileg, alapvetően a liturgiára nevelés, akkor a szeminárium egyben az alapos kulturális képzés színhelye. A zene, az irodalom, a képzőművészetek, a természet vidám fölfedezése, mind megtalálja a maga helyét. Az adományok különbözősége adja egy szeminárium szépségét, vagyis a különböző tehetségek-képességek egymást kiegészítve egyet alkothatnak. Senki sem képes mindenre, de senki sem nyugodhat bele az inkultúrába, a szubkultúrába. A liturgia találkozás a szépséggel, az örök szeretettel. A házban sugároznia kell az örömet, lehetővé kell tennie a nap fáradalmainak átalakítását, az azokon felülemelkedést. Ha a liturgia 12 Th. Schnitzler, Lm, 76.; a liturgia lényegéről vő. J. Corbon, Liturgie de source, Cerf, Paris, 1980.
