Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Niemenn, Ulrich J, - Gál Ferenc (ford.): Depressziósok és öngyilkosok reménye?

32

ni. Itt öröklött családi betegség is szerepet játszhat. A neurotikus depresszió gyakran lehet reakció az elkényeztető, az önállóságot akadályozó, minden külső hatástól védeni akaró nevelésre. Ilyenkor nehéz elválasztani azt, amit az illető örökölt és azt, amit a helytelen nevelésben kapott. A neurotikus depressziót az is jellemzi, hogy nagy a különbség az elkényeztetéssel kapott elvárások és a gyakorlati csalódások között A beteg szeretne másokat kényeztetni, mert ő is arra vágyik, hogy őt kényeztessék.

A depresszió idegi következménye. Olyan sorscsapások, mint egy szerető partner elvesztése, munkanélküliség, súlyos megterhelés és hasonló esetek, konfliktusokat válthatnak ki: reménytelenséget, kétség- beesést, öngyilkossági kísérletet. Erre az összefüggésre nagyon jól rámutatott a bécsi pszichológus, E. Ringel, aki módszeresen tanulmányozta az öngyilkossági eseteket, 1953-ban. Az öngyilkossági kísérlet vagy tett egyúttal reménytelenséget és önmaga feladását jelenti, azért az összefüggéseket alaposan fel kell tárni. Az öngyilkosságot úgy lehet tekinteni, mint megtestesült reménytelenséget. Az ilyen kijelentés: Ezt már nem bírom elviselni - még feltételezi a jövőbe nézést, maga az ön- gyilkosság azonban már tagadja a jövőt. Azt azonban nem zárja ki, hogy valamilyen vágy ne legyen az elkövetőben egy „jobb állapot” után.

Az öngyilkosság szociálpszichológiai értelmezése. Ringel 745 olyan embernek az életét tanulmányozta, akiket megmentettek az ön- gyilkosságból, és arra az eredményre jutott, hogy az öngyilkossági hajlam inkább a személyiség és az életút alakulásában keresendő, nem az akut helyzetben (házassági konfliktus, pénzügyi probléma, hivatáskrízis stb.), amely közvetlen kiváltja a tettet. Az élet útján megfigyelhető az élet lehetőségeinek beszűkülése, egy lefékezett agresszió és a menekülés a fantázia irreális világába. A pszichiátriában ezt a jelenséget általában depresszív neurotikus fejlődésnek mondják.

Ringel „befagyott perspektívákról” beszél az öngyilkosoknál. A dinamikus beszűkülés a külső megjelenési képben gyakran a spontaneitás elvesztését, gátlást, passzivitást és kétségbeesést jelent. De ezeket a jeleket nem kell úgy nézni, mint a személy dinamizmusának elvesztését. Ellenkezőleg, a látszólagos sima felszín alatt forrnak az indulatok és érzelmek, negatív irányban. A gondolatok és az érzelmek az élet tagadása és az öngyilkosság körül forognak. Amellett jelentkezik a beszűkü