Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Az Egyház fiatalsága
AZ EGYHÁZ FIATALSÁGA 5 Ennek oka valószínűleg a paphiány, továbbá az ifjúság közömbössége az Egyház és a vallás iránt. De mindkét esetben ördögi körről van szó. A paphiány csalódást és rezignációt okoz, viszont a csalódás, a rezignáció paphiányhoz vezet. Ugyanezt mondhatjuk a fiatalok közömbösségéről is. A sürgős feladat tehát az lenne, hogy áttörjük a két ördögi kört. Az Egyháznak vissza kell szerezni fiatalos lendületét. 2. A fiatalosság egyenlő a jövőre való beállítottsággal. A fiatalok nem akarnak visszafelé nézni. A múlt, a hagyomány nem mértékadó számukra. Ami tíz évvel korábban volt, az már történelem és nem érdekes. Legföljebb a lelkiismeretet zavarja. Ezért az Egyháznak nem könnyű régi tételeivel az ifjúság elé állni, hiszen a látszat az, hogy az életet a múlt és a hagyomány szerint akarja berendezni. Az ifjúságot inkább a jövő érdekli. A fiatal úgy érzi, hogy az élet előtte van. Jelenleg azonban a jövő homályos. A munkanélküliség fenyegető ígéret számukra. Nem látják, hogyan lehet a gazdasági hanyatlást és a háború veszélyét leküzdeni. A környezeti katasztrófa szintén komoly fenyegetés. Ezek a meglátások már elég magyarázatot adnak arra, hogy miért van annyi „öreg” fiatal. Sóhajtozzon az Egyház is velük? Az ő jövője is elég sötétnek látszik. Az Evangélium vitae kezdetű enciklika a „halál kultúrájának” képét realisztikusan és valóban sötét színekkel festette meg. De az Egyház nem lehet a kultúrpesszimizmus képviselője. Küldetése a jövőnek szól, és alaphangulata a remény: „Bízzatok, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig". Ez volt Krisztus búcsúszava (Mt 28,20). Az Egyház ugyan a múltjából él, de ez a múlt Jézus feltámadása, amely egy kimeríthetetlen jövőt nyitott meg, s ez a jövő az utolsó nappal, az ítélet napjával zárul le. Az utolsó nap már nevében jelzi, hogy a jövőnek ez a reménye alapozza meg az Egyház fiatalságát. Mindig megifjodik, mert Krisztus második eljövetelére vár, s ezért múltja mindig a jövő záloga, biztosítéka. Ez a foglaló, ez a zálog konkrétan a Szentlélek (Ef 1,14; 2Kor 5,5), aki különben a feltámadt Krisztus ajándéka az Egyháznak. Olyan ajándék, amely nem színtelenedik el, nem vész el, hanem minél tovább tart, annál jobban kibontakozik. Irenaeus a föntebb idézett szavak után így folytatja: „Ebbe az ajándékba bele van foglalva a Krisztussal való közösség, vagyis a Szentlélek. O a maradandóság
