Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Az Egyház fiatalsága
4 PETER HENRICI Isten Leikétől éltetett hit mit művel az Egyházban és miként biztosítja fiatalságát. 1. Ami fiatal, az dinamikus. Az ifjúság az idős nemzedékekkel szemben dinamizmusával tűnik ki. Az öregedést kiséri a fáradtság, a rezignáció és a frusztráció érzése. A fiatal ellenben töretlen erővel akar belépni az életbe. Korunk egyik ijesztő jelensége az, hogy túl sok öreg fiatallal találkozunk, akik szintén csalódottak, rezignáltak és csak vonszolva tapossák az élet útját, vagy még rosszabb esetben kábítószerhez menekülnek. Ezért minden versenyre hívó mozgalmat üdvözölni lehet, mint a fiatalkori dinamizmus kifejezését. Az Egyháznak meg kellene mutatni a fiatalság előtt, hogy olyan dinamikus, mint amilyennek ők szeretnék látni. Az Egyház valóban dinamikus, de nem a közvélemény befolyásolása vagy a foglalkoztatottság mértéke alapján, hanem az Isten Leikétől táplált hit erejében. Amit a Lélek ad, az a Szentírás szerint „dünamisz”, erőnyilvánulás (ApCsel 1,8; Róm 15,13). Az apostolok idejében a „dünamisz” szót elsősorban a csodajelekre vonatkoztatták, s ezekre a csodákra az apostoli igehirdetésnek szüksége is volt, mint igazolásra. De Pál apostolnál ugyanaz a szó jelentette Jézus feltámadásának erejét is (Fii 3,10), amely őt a térítő utakra irányította és segítette a megpróbáltatások elviselésében. Később ugyanaz az erő hozta létre az új intézményeket, a missziós vállalkozásokat, a szerzetesrendeket és az Egyház kitartását az istentisztelet végzésében. A Léleknek ez a dinamikája a mai Egyházban nem szűnt meg. Az Egyház történetében talán még sohasem volt annyi szellemi „mozgalom”, annyi lelki közösség, annyi lelkiségi és teológiai irányzat, és a világiak sem vettek annyira részt a szeretetszolgálatban és a missziós tevékenységben, mint ma. Akik még átélték a harminc évvel ezelőtt befejeződött zsinatot, azok azt úgy jellemezték volna, mint az Egyház fiatalságának jelét, bár azt egy öreg pápa hívta össze, s a résztvevők is nagyrészt előre haladott korú férfiak voltak. És ha a zsinat után úgy látszott, hogy bizonyos dolgok kilépnek a sorból, talán még az is az Egyház fiatalos dinamikájának a kifejezése volt. Országainkban jelenleg keveset érzünk ebből a dinamizmusból. Az lehet az érzésünk, hogy gyakran az Egyház is inkább az „öreg fiatalokhoz” hasonlít, mert életében feltűnik a csalódás és a rezignáció.
