Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Az Egyház fiatalsága
Peter HENRICI Az Egyház fiatalsága Irenaeus egyik mondatának kifejtése Az Egyház fiatal vagy öreg? Az a tény, hogy a fiatalságnak nehézségei vannak az Egyházzal és az Egyháznak a fiatalsággal, arra látszik utalni, hogy az Egyház elöregedett. Az Egyház felelős vezetői nem utalnak ismét a múltra, a hagyományra, hogy új, jövőbe mutató kezdeményezéseket leállítsanak? Nem tart ki az Egyház sokáig régen túlhaladott dolgok mellett és azokkal akar időszerű lenni, sőt még az ifjúságot is lelkesíteni? Főleg az istentiszteleti cselekmények keltik azt a látszatot, hogy az Egyház az idős emberek menedéke. Ez a probléma azonban nem új. Már a II. század végén Irenaeus Lyon-i püspök a gnosztikus eretnekekkel szemben állandóan az apostoli hagyományra hivatkozott. „Az eretnekek ellen” {Adoersus haere- ses) írt művének harmadik részében, a befejezésben megtalálja azt a szerencsés fordulatot, amely mutatja az Egyházban a fiatalság és az öregkor kiegyenlítődését, s amely ma is útmutató lehet számunkra. A hagyományos hitről ezt írja: „Ezt Isten Lelke úgy hagyományozta ránk, mint értékes, díszes edényben levő kincset. A kincs maga mindig fiatal és megtartja fiatalon az edényt is". (A görög szöveg elveszett, csak a latin fordítás maradt meg, s ez még kifejezőbb: A Spiritu Dei depositum juvenescens, et juvenescere facit ipsum vas.)1 A paradox kijelentés gondolkodásra késztet: A hit mint letétemény, mint értékes kincs egy edényben, látszólag élettelen dolog, de mindig megújul és megfiatalítja az edényt is. A kételyt Isten éltető Lelke oldja meg, ő helyezte el a kincset az Egyházban. Itt találjuk meg a kulcsot ahhoz, hogy az Egyház fiatalságát kutassuk. Felfedezhetjük, hogy az 1 Irenaeus, Adversus Haereses III, 24,1. Fontes Christian! 8,3 S.296/7.
