Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai

56

JOSEPH RATZINGER

2. A lelkipásztor pragmatizmusa és a művészek abszolutizmusa közötti ellentét tehát örök, gyakorlati probléma; de nem feltétlenül az alapelvek problémája. A problémakör, amelyet föntebb a „puritanizmus” szó jelzett, sokkal messzebbre vezet. A teológiai és történelmi pontosság kedvéért vissza kell menni a képromboló mozgalomhoz. R. Raffalt könyvében 4 5 megragadó módon leírta a zsinat utáni Egyházban jelentkező képromboló irányzatokat és megpróbálta felfedezni azok biblikus alapjait. Mostanáig az Egyház (a „régi” Egyház, amint Raffalt mondja) a szőlőbe küldött munkások példabeszédére vagy a mezők liliomainak képére hivatkozott, hogy létezése szimbólumát kifejezze. Manapság a templomból kiűzött árusok vagy a gazdagok számára a mennyországba jutást megnehezítő tűfok a felhasznált kép. Képromboló mozgalmak valójában mindig léteztek az Egyház történelme során: a VII.—Vili. században Bizáncot léte legmélyebb alapjaiban rázta meg ez a képromboló harc; következésképpen az ortodoxia megünnepli a II. Nikaiai Zsinatot - amelyik a képtisztelet végleges győzelmét és egyben a művészet győzelmét jelzi a hit mezején - úgy, mint az igazi hit ünnepét. Ez azt jelenti, hogy itt az Egyház létének, egzisztenciájának lényegét kell meglátni, azt, ami alapvetően meghatározza a keresztény fölfogást - Istenre, a világra és az emberre vonatkozóan.6 7

Nyugaton a karoling korban a képrombolásnak alig volt visszhangja. ' Be kellett várni a hitújítás korát, amikor az „álmodozó” (amint őt nevezték) Luther a „régi Egyház” mellé állt a túlzásokat kedvelő hitújítókkal szemben. Azok a megrázkódtatások, amelyek az Egyházban napjainkat jellemzik, ebbe a történelmi vonulatba illeszkednek be. Itt tehát a kép és a zene jogosultságának teológiai kérdéséről és az Egyházban kapott szerepéről van szó. E kérdés körüljárása a továbbiak fő témája. Már eddig is kiviláglott, hogy az egyházi zene kérdése nem pusztán a zene miatt vetődik fel, hanem életbevágóan fontos

4 Vö. J. Pieper: Zustimmung zur Welt (Eine Theorie des Festes), München, 1963 (2. kiadás; W. Durig: Das christliche Fest und seine Feier, Sankt-Ottilien, 1974.

5 R. Raffalt: Wohin steurt der Vatikan?, München-Zürich, 1973., főként a 93. oldal.

6 Vö. Ch. von Schönborn, OP: L’icone du Christ (Fondements théologiques élabo- rés entre le premier et le seconde concile du Micée: 325-707), Fribourg, 1976.

7 Vö. F. Schupp: Glaube-Kulrut-Symbol (Versuch einer kritischen Theorie sakramentaler Praxis), Düsseldorf, 1974.