Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Petrella, Riccardo - Andrásfalvy András (ford.): A Törvény Új Kőtáblái

A TÖRVE MY ÜJ KŐTÁBLÁI

51

kormányközi konferencia alapító okiratában az Európai Unió második intézményesített célkitűzéseként!6

A negyedik parancsolat az előző háromból következik: liberalizálni kell a nemzeti piacokat, hogy a világ egységes térséggé váljék, amelyben szabadon közlekedhet árú, tőke, szolgáltatás és emberi személy (munkaerő). Következésképpen elítélendő, mint eretnekség, minden „nemzeti” piacvédelem (protekcionizmus). Ebben a keretben nincs helye sem a társadalom érdekeinek, sem a (szuverén) népakarat érvényesítésének.

Ebből vezethetjük le az ötödik parancsolat szellemét: a gazdaság irányításának és szabályozásának mechanizmusait le kell építeni. Nem a polgárok, sem az állam intézményeibe választott vagy kinevezett képviselők dolga, hogy meghatározzák a működés elveit. Többé nem értékelhetik rendszeresen és nem világíthatják át képviselőik viselt dolgait és a gazdaságot általában. Ez a termelők, fogyasztók és a pénzemberek feladata. Az állam elégedjék meg azzal, hogy a vállalkozások számára megteremti a lehető legkedvezőbb feltételeket, hogy (a játékosok) meghatározhassák a játékszabályokat, és eleget tehessenek a versenyképesség igényeinek. Az állam legyen csak a mások által hozott határozatok egyszerű jegyzője, és adott esetben vegye fel a partjelzői mezt, hogy a szabálytalanságot elkövető játékost lefütyülhesse.

Az utolsó, hatodik parancsolat az egészre felteszi a koronát: privatizálni kell a gazdaság minden ágazatát, a városi közlekedést, vasutat, légiközlekedést, egészségügyet, kórházakat, nevelést (közoktatást), bankokat, biztosítást, kultúrát, vízműveket, villamosenergia- valamint gázellátást és a közigazgatási szolgáltatásokat,stb.

Ezeknek a Törvény Új Kőtábláinak az általános alkalmazása Európában és más földrészeken máris félelmetesen rontotta mindenhol mind az egyéni, mind a közösségi élet feltételeit. Minél inkább engedjük, hogy a piac uralja társadalmunk jövőjét, a világ annál jobban a könyörtelen gazdasági háború színterévé válik, amelyben a nem vagy kevésbé versenyképes egyének, társadalmi csoportok, városok, országok és kontinensek kiszorulnak a piacról és magukra maradnak, amint az Afrikában már megtörtént.

6 Déclaration rapportée par Agence Europe. Bruxelles, septembre 1995.