Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Stilwel, Peter - Gál Ferenc (ford.): Isten és a császár
4 PETER STILWEL- Amikor a pápa megállapítja, hogy a demokrácia azon értékek alapján áll vagy bukik, amelyeket megtestesít és megkövetel, akkor ki jogosult ezeket az értékeket meghatározni, főként abban az esetben, ha azok egymással ütköznek? Továbbá ki jogosult azt megállapítani, hogy ezeket az értékeket egy ország jogrendjébe és kultúrájába helyesen építik-e be? A pápa által támasztott követelmény nem azonos-e az Egyház igényével, hogy egy politikai alkotmány valóságát - még a demokráciáét is - erkölcsi szempontból megítélje?- A pápa szemléletmódja nem áll-e ellentétben Jézus szavával, amelyre Balladur hivatkozik, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené”? 1. Megadni Istennek, ami Istené. Jézusnak eme szavait általában szívesen idézik, amikor a világi és az egyházi hatalom különbözőségéről van szó, de a kijelentés igazi értelmezése szerint nem az Egyház és az állam szétválasztására vonatkozik. Idézzük csak fel a szöveg eredeti összefüggését. Jézust megszólítják, hogy mondjon véleményt a császárnak fizetendő adóról. O kér egy dénárt, s a pénzdarabon rajta van Tibériusz császár képe és a latin felírás: Tibériusz Cézár, az isteni Augusz- tusz fönséges fia. Ez a szöveg a zsidók érzékenységét nemcsak azért sértette, mert országukban a megszálló hatalom pénze volt érvényben, és nekik adót kellett fizetni a pogány császárnak, hanem azért is, mert a császár neve mellett az „isteni” jelző állt, s az nem az igaz Istenre vonatkozott, hanem egy emberre. Úgy látszik, hogy Jézus ezekre az érzelmekre utal, amikor kimondja, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.” A kijelentést több értelemben lehet venni. Lehet úgy magyarázni, hogy az ember mutasson bizonyos érdektelenséget minden anyagi dolog iránt. Gondolhatunk Jézusnak egy másik szavára, amelyben megállapítja, hogy senki nem szolgálhat Istennek és a mammonnak (Mt 6,24). Az értelem tehát ez lehetne: Ha Istennek akartok szolgálni, akkor ne töprengjetek jelentéktelen dolgokon, s adjátok vissza a pénzt a pénz istenének. Vagy prózaibb módon: Azzal törődjetek, ami igazán fontos, vagyis a vallási dolgokkal, és fogadjátok el a világi törvényeket, mint másodrangú dolgokat. A Jézusnak szögezett kérdés azonban konkrétan a császárnak fizetendő adóra vonatkozott, s így politikai színezete volt. De ha náluk
