Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?
46 SIEGFRIED W1EÜENHOFER mint teremtőnek, megváltónak és megszentelőnek a hatását, ezért az Egyház cselekménye is csak akkor lesz az isteni hatás képe és jele, ha utal Istennek erre a hármas tevékenységére, azaz aktualizálja a világ teremtettségét, emlékezik Isten megváltó tettére és elővételezi a megígért teljességet.18 Az egyházi-vallási tevékenységben tehát egyszerre benne van az egység és a különbség. Az istentiszteleti cselekmény szükséges. A világban ez ad reményt, hiszen emlékezéssel megjeleníti Istennek a történetét az emberiségben, amely megváltást hozott. A központi keresztény istentiszteletben, az Eucharisztia ünneplésében Jézus kereszthalála és feltámadása jelenik meg, ezért ez fontos és nélkülözhetetlen természetfölötti jel az Egyházban. Bár az istentiszteleti cselekményben Isten történeti üdvözítő tetteit ünnepeljük, önmagában egyik sem volna képes Isten üdvszerző közelségét megjeleníteni. Csak azért képes azt hordozni és érzékeltetni, mert az istentisztelet is abban a világban játszódik le, amely maga is az isteni hatásnak, a teremtésnek a megjelenítő jele. Az istentisztelet tehát emlékezés és megjelenítése Isten nagy tetteinek, de ugyanakkor a világ szolgálata is, mert belekapcsol a teremtés művébe, s így lesz egyetemes jele és képe az isteni hatásnak. Hogy a világ szolgálata a hívő ember reményéhez tartozik, azt a keresztény mindennapi tudat eléggé elfelejtette. A többi polgári elképzeléssel együtt, a világ is csupán szükségleteink kielégítésének színpada és anyaga lett. Ezzel elfelejtettük, amit a hitvallásban ismételünk, hogy a világ Isten teremtménye, továbbá, hogy a teremtés nincs lezárva, s az ember tevékenységével részesedik Isten teremtő tettében. Isten szolgálatához és a világ szolgálatához hozzátartozik a világnak és a történelemnek a teljessége, illetőleg a teljesség várása, hiszen az már megkezdődött Jézus kereszthalálában és feltámadásában. Ha a politikai teológia a hit politikai dimenzióját, vagy másképpen a vallás és a politika kölcsönös összefüggését akarja megvilágítani, és ha a hit megvallásának a struktúrája a hit és az Egyház jelstruktúráját is láthatóvá teszi, akkor ezt kell mondanunk: sem a világ technológiai feldolgozása, sem a személy méltóságáért vállalt politikai buzgóság, sem a szegények felszabadítása, sem a nemek egyenjogúságáért 18 S. Wiedenhofer, Das katholische Kirchenverständnis, 1992, 196 kk.
