Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?
BESZÉLHETÜNK-E POLITIKAI TEOLÓGIÁRÓL 47 folytatott harc, vagy a társadalmi osztályok és a népek közötti béke munkálása, sem a szolidáris és igazságos társadalom kialakítása nem olyan mellékeredmények, amelyek maguktól megvalósulnak akkor, ha az istentiszteletet előírás szerint végezzük. Viszont sem az istentiszteleti összejövetel, sem a szentségi jelek alkalmazása nem egyszerű ünnepi esemény, amelytől el lehetne tekinteni, ha elkezdtük az igazi politikai vállalkozást. Továbbmenve, sem a remény, hogy Istentől várjuk a világ célhozvezetését, sem a világ munkálásának feladata, sem a kegyelem misztikus megtapasztalása nem olyan mellékes ráadás, amit el lehet hagyni, ha az istentiszteletet végezzük és a világot alakítjuk. Csak ezeknek a szempontoknak az összekapcsolása, kölcsönös meghatározása és elhatárolása teszik az Egyházat annak jelévé és eszközévé, hogy Isten elkötelezte magát a világnak. Kiengesztelődés és üdvösség csak ebből eredhet. A megváltás hite és annak kifejezése az igehirdetésben és istentiszteletben, állandóan arra emlékeztet, hogy az ember minden társadalmi cselekvése csak akkor éri el célját, ha követi az ősképet, Isten üdvözítő tervét, ahogy az választottaiban konkretizálódik. Egy politikai hit, amely úgy gondolja, hogy erről lemondhat, mindig a bálványozás közelében jár. Nincs emberi cselekedet, melynek nem lenne szüksége megváltásra és a bűntől való szabadulásra. A teremtés hite és annak gyakorlati megvalósulása az ember felelős munkájában állandóan arra emlékeztet, hogy Istennek a történelemben megnyilvánuló megváltó ténykedése csak akkor jut el hozzánk igazán, ha szabadon befogadjuk, s ezáltal új történeti és társadalmi jelenlétét érezteti. Az olyan hit, amely ebben az értelemben nem lenne politikai, az nem igazi keresztény hit, mert Isten jelenléte elől elvonna egy nélkülözhetetlen területet. A teljesedésbe vetett hit, és annak elsődleges kifejezése az imában és a misztikus elmerülésben, állandóan arra emlékeztet, hogy a megváltott teremtmény tevékenységével együtt csak úton van, és csak az isteni erő jelentlétének tudatából merít reményt. Az a politikai hit, amely erről megfeledkezik, nemcsak saját reményét veszíti el, hanem valóságtudatát is. Fordította: Bolberitz Pál
