Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?
44 SIEGFRIED WIEDENHOFER ilyen különböző nyugati összefüggésekben természetesen a politikai teológia is más vonásokat mutat. Amit Franciaországban mint forradalmi eszményt mutatnak be, arról Németországban mint elvont elvekről vitatkoznak, Amerikában pedig úgy kezelik, mint a civil vallás gyakorlati kérdését.16 Korunk eszmeiségének ezek az eltolódásai arra is hatással vannak, hogy hagyományos hitünket hogyan fogadjuk be és hogyan alkalmazzuk. Ilyen pluralisztikus összefüggésben pedig nem elegendő a hagyományból olyan tételeket kiragadni, amelyek saját politikai érdekeinket legjobban szolgálják, vagy megfelelnek a liberalizmus értelmében vett vallási autonómiának, s elválasztják egymástól a vallást és a politikát, s ezzel esetleg tápot adnak a fundamentalista törekvésnek. A hagyományos keresztény hitet a maga sajátos strukturális egységében kell az új törekvésekkel szembeállítani, mind elméletileg, mind gyakorlatilag. 4. A vallás és a politika szerves teológiai viszonya. A vallás-tudomány képviselője, Mircea Eliade, az ókori vallási tapasztalás dialektikus alapstruktúrájának mondta a hierophania-t, a „szent” megjelenését a világban, s ez valójában minden vallási tapasztalásra érvényes.17 Mindig két meghatározó jegy találkozik bennük: 1. az isteni, a szent, a szabadító megmutatkozik a világban és a történelemben, sőt a világ és a történelem közvetítésével (ezért ott megvan a világ és az istenség valamilyen azonosítása), 2. az isteni, a szent, szabadító nem a világ (ezért feltételezik Isten és a világ különbözőségét). Az igazi vallási tudatban tehát egyrészt ott van a meggyőződés arról, hogy a földi világ az isteninek jele és tanúja lehet, vagyis hirdeti, hogy Istentől jön és hozzá vezet, ezért Istenről lehet beszélni, s az ő nevében lehet tanúskodni. De az igazi vallási tudatban benne van a különbség az isteni, a szent, annak igazsága és üdvszerző ereje, továbbá a földi világ megjelenési formája között, amely nem isteni. Ez a vallási tudat tiltakozik a véges jelenségek abszolutizálása és bálványozása ellen. Az isteninek, a szentnek a transzcendenciájáról való tanúskodás magában foglalja önmagunk megítélését. Hiszen a vallásos tudat és a vallási intézmények is a véges földi világ tartozékai, tehát mulandók és tökéletlenek. 16 R. N. Bellah, Civil Religion in America, in: Daedalus 96 (1967) 1 kk. 17 M. Eliade, Die Religionen und das Heilige, 1986, 19-61.
